Aki ismer tudja, hogy a tengerek és a hegyek nagy csodálója vagyok. Amikor néhány éve először jártam a Júliai-Alpokban, akkor eldöntöttem, hogy ha tehetem, minden évben visszatérek, ha csak néhány napra, ha „csak” dolgozni is. Az elmúlt években ez rendre sikerült is, noha a legtöbbször esküvői kreatív fotózások adták ezen utazások apropóját. Ne értsetek félre, imádom csinálni, a munkám legjobb része, hogy együtt utazhatok Veletek, de azért egy ilyen fotózás nagyon sokat kivesz belőlem, rettenetesen el tudok fáradni közben. Idén ez is másképp volt, feltöltődni, túrázni, pihenni indultunk nyugati szomszédaink felé és nem is dönthettünk volna jobban. A lehető legjobb időt választottuk arra, hogy Ljubljanában ebédeljünk, körbesétáljuk a Bled-i tavat, gyönyörködjünk a Vintgar szurdok zúgóiban, megcsodáljuk a Mangart csúcsát és végül megpihenjünk a Dolomitok egyik legszebb tavának parjtán Lago Di Braiesben. Csodálatos élményekkel gazdagodtunk és bár tény, hogy a mostani korlátozások mellett ez nagyon távolinak tűnik, én bízom benne, hogy hamarosan visszatérünk! Csodálatos volt ez a néhány nap és nem csak a hegyek vagy a víz hihetetlen színe tették azzá! 😉