Tudom-tudom, a bejegyzés címébe a kétlábúak keresztnevei kerültek, de ez ne tévesszen meg benneteket! Ez a fotózás igazából Oszkárról a tacskóról szólt, Bea és Sanyi csak elkísérték, hogy kedvére amputálhasson néhány testrészt egy plüssmedvéről. Dr. Oszkár azért megengedte, hogy a bravúros operáció közben készítsünk néhány felvételt, így én sem voltam ott hiába. 🙂

…és Rebelle és Lemmy.  Azt mondják, hogy a gazdag embernek márkajelzések vannak a ruháin, a boldognak meg szőr és sáros mancsnyomok. Lehet benne igazság, legalább is ezeket a képeket készítve és most végignézve is ez az érzésem támadt. Viki és Attila kedvenceiket is magukkal hozták a jegyes fotózásra és talán írhatom, hogy nem is bánták meg. A két eb ügyesen viselkedett a fényképezőgép előtt (is), mi pedig közben néha azért a házasodni vágyó kétlábúakról is készítettünk néhány képet.

Talán emlékeztek még Niki és Dénes esküvői képeire ahol ugyan még kevesebben voltak egy születendő gyermekkel és egy kutyussal, de azóta ezeket pótolták, szóval adta magát a dolog, hogy karácsonyi fotósorozat formájában mutassuk meg a családot érintő változásokat és mi éltünk is ezzel a lehetőséggel.

A Mecsekben kihelyezett hintát már mindenki jól ismeri, de nekünk eddig kimaradt a fotózási helyszínek közül. Eddig. Most a Flóra-pihenőnél készítettünk képeket, Bea és Sanyi pedig magukkal hozták Oszkárt, a tacskót is, akit ugyan meg kellett egy kicsit vesztegetni, de némi jutalomfalat fejében, azért szívesen segített az alábbi képek elkészítésében.

Szezonban lebetegedni nem túl jó, de van egy olyan, pozitív hozadéka, hogy bár egy fotózásra elindulni nehéz, amikor már ott vagyok, nem  nagyon tudok olyan beteg lenni, hogy ne dobjon fel a dolog. Nem történt ez másképp azon a nyári délutánon sem. Elindulni fájt, de amikor Mesi és Lóci megérkeztek, Mangóval  a kocsi hátsó ülésén, minden bajom elszállt. A köztük vibráló összhang nem korlátozódott az öltözékükre, nem csak rájuk nézni, de fotózni is nagyon jó volt Őket.

A megbeszélt időben érkeztünk Andi és Ákos otthonába, ahol finom ebéddel vártak minket. Nagyon jól tud esni az ilyen fogadtatás, főleg, hogy volt már mögöttünk és még előttünk is, út is, munka is bőven. Ezúton is köszönjük! Jó társaságban szerencsére szalad az idő, így ebéd után el is indultunk. Hipp-hopp, három kutyával és egy jegyespárral érkeztünk meg Ausztria egyik legszebb és legkülönlegesebb fotózási helyszínére. Ez a helyszín azért is érdekes, mert a legtöbb helyszínnel ellentétben percek alatt is képes megváltozni az időjárás és emiatt egy egészen másik  arcát tudja mutatni a Grüner See. Azt gondolná az ember, hogy három kutyával …

…és Lizi és Snoopy. Azt mondják az ember legjobb barátja a kutya. Azt már nem teszik hozzá, hogy ha kettő van belőle akkor két legjobb barátot is kapsz egyből, pedig az alábbi képek szerintem alátámasztják ezt a kiegészítést. Én tényleg csak biztatni tudok mindenkit arra, hogy ha van(nak) kisállat(ai)tok akkor vonjátok be Őket a jegyes fotózásba, sőt akár az esküvői forgatagba is (de erről majd egy másik bejegyzésben). Biztosan van az a jutalomfalat mennyiség amivel rávehetőek egy kis pózolásra, ráadásul jó móka!

Zsófi és Ádám viszonylag messziről, Olaszországból jöttek el hozzánk és magukkal hozták Rudit a vizslát is.  Mindhárman rutinosan mozogtak a fényképezőgép előtt és Rudi is szemmel láthatóan élvezte a fotózást. Szerettünk volna egy rendhagyó VLOG epizódot is leforgatni és Rudi szemszögéből (vagyis egy kicsivel lejjebbről, nyakmagasságból) megmutatni a fotózást, de Rudi sokkal gyorsabbnak bizonyult mint az akciókamera amelyet a nyakába lógattunk. Sebaj, majd legközelebb! 🙂

Megtisztelő, amikor egy esküvőn vendégként találkozom egy párral, akik aztán felkérnek arra, hogy az esküvőjüket fotózzam. Orsival és Adriánnal így találkoztunk és ha már így esett, úgy döntöttünk, igyekszünk belevinni a jegyes fotóikba egy kicsit a hétköznapi életükből is. Ezért fotóztunk focipályán és ezért szerepel a képeken a pár kutyája Gomez is. Klassz délután volt, alig várjuk az esküvőt! 😉

Melcsit és Gábort kutyájuk, Lego is elkísérte a jegyes fotózásra, ami már a fotózás legelején remek hangulatot teremtett. Bár a Nap sajnos nem sütött sőt, egyszer még az eső is eleredt, az időjárás nem tudott elijeszteni bennünket a fotózástól. Igazán klassz helyszíneket jártunk be egy igazán klassz párral, annak pedig, hogy a filmes kolléga és egy jó barát is csatlakozott hozzánk, külön örültem. Remek délutánt töltöttünk együtt. Bízom benne, hogy Ők is legalább olyan jól érezték magukat, mint mi.