Havas fotózásnak indult. Vagyis azt szerettünk volna, de az időjárás sajnos nem kívánságműsor és hiába lestük az időjárásalkalmazást, élhető távolságon belül nem jelzett fotózható havat. Pedig azt mondják Svájc szép ilyenkor kora tavasszal. Végül a Pilisben kötöttünk ki és a Teve-szikla környékén barangolva fotóztunk. Így lettek jegyes képei Alexának és Krisznek, végül hó nélkül, de legalább annyira fázva mintha hóban fotóztunk volna. Rég írtam már jegyes fotós bejegyzés végére ezt, de nagyon várom az esküvőt! 🙂

Sokszor és sokan kérdezitek, hogy mikor érdemes megkeresni engem, vagy úgy általában a fotóst egy esküvői megbízással. Általában egy évet szoktam javasolni, de van amikor nem áll rendelkezésre ennyi idő. Egy lemondás miatt az esküvő előtt két héttel kerültünk képbe Réka és Tamás esküvője kapcsán, szóval csipkednünk kellett magunkat, hogy mindent át tudjunk beszélni, de Ők nem ismertek lehetetlent (és mi sem). Gyönyörű szertartást (amit amúgy Réka középiskolai volt osztálytársa Tamás atya tartott) fergeteges buli követett, a kreatív sorozatot pedig a Normafán fotóztuk. Réka, Tamás: Nézzetek egymásra mindig azzal az őszinte rajongással amivel a szertartáson tettétek és legyetek nagyon boldogok!  …

Nem első ízben fotóztam Orsiékat, hiszen ott volt például az esküvőjük is, de a helyszín új volt. Szerencsére bőven beváltotta a hozzá fűzött reményeket, mindent találtunk amiért odamentünk, így egy kellemes sétát tettünk a zuglói Japánkertben és még az esőt is nagyrészt megúsztuk. Igaz a fotózás előtt szemerkélt egy kicsit, de a fotózás idejére pont elállt, így születtek meg az alábbi képek.

Ezeréves barátság fűz Bálinthoz, ezért különösen boldog voltam amikor azzal keresett meg, hogy házasodik. Már az első online beszélgetésünk során látszott, hogy Évivel szinte tökéletes köztük az összhang, szóval sejthető volt, hogy nem lesz nehéz dolgom amikor majd elkészíteni igyekszem az esküvői képeiket. Az esküvőt megelőző estébe még egy kis „és arra emlékszel, hogy…” jellegű csevej is belefért és a szerencse ezúttal nem csak az időjárás képében szegődött mellénk, de pont az napra oldották fel az akkor érvényben lévő korlátozásokat is, ez pedig aligha lehet véletlen. Nem akarok itt közhelyeket puffogtatni, de talán mondhatjuk, hogy ebben azért volt némi sorsszerűség. …

Gabi és Dávid kreatív sorozatát már az esküvőt megelőző napon elkészítettük a fővárosban, bejártuk a margitszigeti Japánkertet (ide egyébként Dió is elkísért minket), a Halászbástya környékét és a Szabadság hídon is készítettünk néhány képet. Az esküvőnek és a lakodalomnak a különleges hangulatú Anna Tanya Rustic Garden adott otthon, melyeknek adottságait nagyon jól használták így még az eső sem szegte a kedvünket. Gabi és Dávid mindenre gondoltak, még arra is, hogy ha valakinek lemerül a telefonja legyen mivel töltenie,sőt pokrócokat készítettek ki  a fázósabbaknak. Egyszóval mindenki remekül érezte magát. A ceremóniamesteri feladatkört Vági „Golyó” Gergely látta el, a talp alá valót …

Mindig is szerettem a különleges helyszíneken tartott esküvőket, ha pedig a különleges helyszíneken különleges emberek kötik össze az életüket, az a legjobb párosítás. Zsuzsi és Balázs esküvője ilyen volt és nem csak azért írom ezt mert úgy érzem, hogy ez egy nagyon jól sikerült esküvői sorozat, hanem mert Ők is olyan közel kerültek a szívemhez, hogy nem is igazán tudok róluk elfogulatlanul írni. Ékes példája volt ez a szombat annak, hogy nem kell feltétlenül hét nap hét éjszaka mulatni ahhoz, hogy egy esküvő jól sikerüljön. A kreatív fotók a Csepel Művek területén, a Filozófusok Kertjének környékén, a Bálnában és Budapest …

Eszterrel és Bencével  a fővárost kettészelő Duna partjain és a Centrál Kávézóban fotóztunk. Egy kicsit idő szűkében voltunk, így a naplementét pont lekéstük, de azt hiszem, hogy ez csak segítségünkre volt abban, hogy különleges hangulatú képeket készítsünk. A kék óra illetve a város fokozatosan felkapcsolódó fényei, remek hátteret adtak a képeinknek. Az pedig, hogy még a villamosra sem kellett sokat várnunk, csak a hab volt a tortán!

Bár ajegyes fotózáson nem volt a legszebb az idő, azon a bizonyos szombat reggelen már a Nap első sugaraiból látszott, hogy gyönyörű időnk lesz. Talán így próbált minket valamelyest kártalanítani a természet a jegyes fotózáson elszenvedett sérelmeinkért, talán csak a kora májusi időjárás miatt volt így, de mi nagyon örültünk neki. Korábbi kalandjainkat ismerve egyáltalán nem féltem ettől az esküvőtől, hiszen már a bokodi tó partján is összeszokott csapatot alkottunk. A lufiposta kicsik és nagyok körében egyaránt hatalmas sikert aratott, az örömapa beszédétől pedig szem nem maradt szárazon. Ritkán látni ennyire klassz nyitótáncot, pláne ennyi rokon és barát bevonásával. Egyszóval klassz …

A Slow Budapest kezdeményezését hoztuk el városunkba Nagy Katalinnal karöltve. Ő szervezett én pedig fotóztam, közben pedig remekül éreztük magunkat, és, hogy miről is szólt ez az egész? Rohanó világunkban, egyre értékesebb kinccsé válik az együtt töltött idő, hiszen mindig vár a munka, a feladatok és a napi teendők elvégzése, vagy egyszerűen csak túl fáradtak vagyunk, aztán pedig azon kapjuk magunkat, hogy egyre kevesebb értékes időt töltünk szeretteinkkel. Szerintünk ez nem jó így! Beszereztünk hát egy táblát amire a résztvevők krétával írhatták fel, azt, hogy mire vágynak, vagy mit ajándékoznának a másiknak. Rengeteg frappáns és megható üzenet született ezért arra …

Bár nagyon fáradtak voltunk, már régóta vártunk erre a napra. Végre egy bevállalós páros akik bármire hajlandóak voltak azért, hogy előző nap viselt ruháikat egy kicsit összekoszolják. Nem voltak tabuk, átfutottak a szökőkúton, úsztak a Dunában, játszottak Nadival a golden retrieverrel és sziklát is másztak. Bár minden esküvő után lehetne ilyet! 😉