Volt valami azon a szombat estén a levegőben. Mármint az áprilisi repceföld, friss, semmi mással össze nem téveszthető illatán túl is, amit most is az orromban érzek ezeket a képeket lapozgatva. A sárga virágokon táncoló napsugarak mellett Zsófi és Márk önfeledt nevetése volt az ami bearanyozta azt az estét és pontosan erre gondolok, amikor azt írom, hogy a nevetésnek és a naplementének igenis tud illata lenni, amit talán Ti is érezhettek ha megnézitek a képeket. Ezek után sejthetitek, hogy mennyire vártam az esküvőjüket, amiben aztán nem is kellett csalódnom (de erről majd egy másik bejegyzésben mesélek majd).

Boró és Zoli már rutinosnak számítanak a fényképezőgépem előtt, az esküvőjükön kívül is számtalan alkalommal fotóztam már Őket, sőt, Levivel is mondhatni spanok lettünk az elmúlt néhány fotózás alatt, de Zalán még nagyon új volt ebben a történetben, a szó minden értelmében, hiszen épp csak megszületett. Amúgy Ő is derekasan helyt állt a Studio Inside-ban.

Ahogy az a karácsonyi fotózásokkal általában lenni szokott, Bea és Sanyi szintén nem „első bálozók” a kérdésben, sőt, talán a legelsők között fotóztam Őket ilyen apropóval, jártak már nálam egy kutyával, két kutyával, de ikreket várva még sosem. Ezúttal a kutyik otthon maradtak, mi pedig kihasználtuk az alkalmat és nem csak karácsonyi, de babavárós képeket is készítettünk a Studio Inside-ban.

Újra a Studio Inside-ban vagyunk, újra apró talpacskák tapossák a lépcsőt, hogy az eddigi legszebb karácsonyi dekorációban készüljenek róluk képek. A fotózás után, este Koli pedig azt krédezi az anyukájától, hogy „Ugye, holnap is megyünk a Ricsihez?” Azt hiszem ennél nagyobb elismerés nem kell.

Hellyel közzel tartottam mindig azt a saját háziszabályomat, hogy karácsonyi fotózásra csak olyan családokat „engedek be” akiket már fotóztam korábban, mert szerintem ehhez a műfajhoz még jobban kell, hogy kapcsolat legyen a fotós és azok között az emberek között akiket éppen fényképez. De mire is valók a szabályok? Arra, hogy megszegjük őket. Ebben az esetben pedig pont olyan volt a fotózás, mintha évek óta fényképezném Vicust, Bogit és Gyurkát, szóval köszönöm az élményt Nektek! 🙂

A helyszín még mindig a Studio Inside, ám ezúttal Villő hozta el a szüleit, hogy készüljön róluk néhány családi fotó. Azt azonban még Villő sem sejtette, amikor a kis talpacskáival fellopakodott a studiohoz vezető lépcsőkön, hogy a szüleit már tizedszerre fotózom. Bizony, bizony szalad az idő! 🙂

Zsófi és Balázs még csak ketten voltak amikor az esküvőjüket fényképeztem. Ennek már több mint tíz éve, azóta három csodaszép gyerkőccel gyarapodott a családjuk. Nekik volt köszönhető, hogy arra az órácskára elképesztő élettel telt meg a Studio Inside, a falak pedig gyereknevetést visszhangzottak.

Sok szempontból volt különleges az az októberi szombat. Ott van mindjárt az, hogy Mira és Zoli nem akartak beállni a sorba a kreatív fotóikat illetően, ezért lazára vették a figurát és a képeik nagy részét Budapesten a Szent István Bazilika lépcsőjén, pizzát majszolva készítettük el. Ám ez még nem minden. Ha valakinek Zoli nagyon ismerős, az azért lehet, mert Ő amúgy a VLOG epizódokban és az esküvőkön is sűrűn előfordul mellettem másodfotósként, szóval igen, jól látjátok, Ő AZ a Zoli. Az a Zoli, aki nem csak évtizedek óta a barátom, akivel nem csak fociztunk, buliztunk, de utaztunk is már együtt, …

Tamara és András komolyan vették, amikor azt mondtam nekik, hogy vegyék lazán a jegyes fotózást, mert úgy képes igazán hidakat építeni a fotós és a pár közé. Elhozták hát a kutyájukat is, sőt egy laza piknik hangulatú fotózás keretében még egy pohár bort is elfogyasztottak, hogy tökéletes legyen az élmény. Mit írhatnék ezek után? Nagyon várjuk az esküvőt! 🙂

A dolog úgy indult, hogy Brigi megkérdezte, lehet-e engem ajándékba adni, én pedig azt válaszoltam, hogy már miért ne lehetne? Így kapott karácsonyra fotózásra szóló kupont a Vincze család és így került a fényképezőgépem elé később Zsu, Zoé, Márk és Gyuri. Remek hangulatú, beszélgetős, sétálós családi fotózás volt az övék, ami után őszintén írhattam Briginek, hogy „megvolt a közös hang”, hiszen még a zenei ízlésünk is egyezik! 🙂