Boró és Zoli már rutinosnak számítanak a fényképezőgépem előtt, az esküvőjükön kívül is számtalan alkalommal fotóztam már Őket, sőt, Levivel is mondhatni spanok lettünk az elmúlt néhány fotózás alatt, de Zalán még nagyon új volt ebben a történetben, a szó minden értelmében, hiszen épp csak megszületett. Amúgy Ő is derekasan helyt állt a Studio Inside-ban.

Ahogy az a karácsonyi fotózásokkal általában lenni szokott, Bea és Sanyi szintén nem „első bálozók” a kérdésben, sőt, talán a legelsők között fotóztam Őket ilyen apropóval, jártak már nálam egy kutyával, két kutyával, de ikreket várva még sosem. Ezúttal a kutyik otthon maradtak, mi pedig kihasználtuk az alkalmat és nem csak karácsonyi, de babavárós képeket is készítettünk a Studio Inside-ban.

Júlia néhány karácsonyi portréképért ugrott be hozzám a Studio Inside-ba, én pedig nagyon örültem, hogy ott járt, mert egyrészt így Nektek is megmutathatom ezeket a képeket, másrészt pedig direkt módon bizonyítottuk, hogy karácsonyi fotózásra menni, nem csak családdal lehet. 🙂

Kellett egy kicsit cserkelni a susnyásban (Ezeket a szavakat amúgy miért húzza alá a helyesírásellenőrző?! létező szavak, használja Őket a köznyelv. Csak mondom.), hogy elérjük Laurával a fotózásunk tervezett helyszínét, de ezt szerintem egyikünk sem bánta. A lila vadvirágokat szép elmosott előtérként tudtam használni és egy egészen pici napfényünk is volt a végén. Nem volt okunk panaszra! Ha Te is szeretnél magadról hasonló képeket, keress bátran! 🙂

A sokadik alkalom volt azokban a hetekben, amikor úgy indultunk neki egy-egy fotózásnak, hogy abból potenciálisan nem lesz semmi, de tényleg semmi. Amikor elindultunk borongós, nem is különösebben meleg idő volt, ha Vivien azt mondta volna a bevásárlóközpont parkolójában, ahol találkoztunk, hogy ősz, vagy koratavasz van, simán elhittem volna neki. De nem mondta, igaz nem is kérdeztem, Tőle, hogy milyen évszak van, inkább elindultunk együtt, hogy helyszínt keressünk és végül egy mezőgazdasági tábla mellett parkoltunk le, ahol pont a fotózás idejére lett előbb szép, mélykék felhős, aztán pedig elképesztő naplementés hátterünk. Ha kérni lehetett volna pont ilyet kértem volna, sőt …

Csengével egy esküvőn találkoztunk és nagyjából azóta az esküvő óta szerveztünk egy efféle portréfotózást, de ez úgy tűnik általános, hogy időbe telik mire egy ötletből konkrét képek születnek. A szúnyogokkal egyébként ezúttal is meggyűlt a bajunk, ha valaki ismer szép helyeket, szúnyog nélkül (nem, nem most télen amikor ez a bejegyzés íródik) Pécs környékén, vagy szeretne magáról hasonló képeket, ne féljen billentyűzetet ragadni és írni nekem! Addig pedig nézzétek meg Csenge képeit!

Bár meg volt beszélve arra a napra ez a fotózás Daniellával, végül elég sokat őrlődtünk, hogy elinduljunk-e egyáltalán, hiszen óriási vihar kerekedett. Dörgött, villámlott, óriási eső zúdult a városra és a Mecsekre is, mi pedig egyáltalán nem voltunk biztosak abban, hogy el akarunk-e indulni. Végül abban egyeztünk meg, hogy csinálunk néhány vakus, elázós esős képet Danielláról. Meg fogtok lepődni: csak ilyen képeket nem csináltunk. Az eső már az odaúton elállt, sőt a felszálló párafoszlányokon csillogó napsugarak is az autóban értek minket, ezért rögtönöztünk és szinte végig a kék órában fotózva készítettük el az alábbi képeket.

Dórit egy esküvőn ismertem meg, aztán évekig nem találkoztunk, mindig csak beszéltünk róla, hogy majd egyszer kellene egy sorozatot készíteni, de vagy az időjárás, vagy az időpont nem volt alkalmas, szóval vártunk. Persze, ami késik az jön, így el is jött a fotózás napja. Szerintetek megérte várni rá? Ha Te is szeretnél magadról képeket, nincs más dolgod mint jelezni nekem! 😉

Eső előtt indultunk Ivettel azon a tavaszi koraestén, hogy készítsünk róla néhány portrét, de a modellek és a fotósok élete nem csak játék és mese. Hallottatok már a gonosz szúnyogokról? Na, itt rengeteg volt belőlük és nem csak Ivettet de engem is hosszan kóstolgattak a fotózás alatt. Persze ez nem szegte kedvünket, ezért készülhettek el az alábbi képek! Ha Te is szeretnél magadról képeket, nincs más dolgod, mint jelezni felém! 😉

Edinával lényegében az ősidők óta terveztünk egy fotózást, ami megszámlálhatatlan alkalommal hiúsult meg különböző okokból, de hát ilyen, ha elfoglalt emberek találkoznak. Vagyis az ilyen, ha nem tudnak találkozni, de aztán végre egyszer sikerül és akkor ilyen képek születnek mint amilyeneket lejjebb láttok. Egy nagyon klassz fotózáson vagyunk túl, aminek szerintem lesz folytatása is. Talán úgy öt év múlva, amikor megint össze tudjuk hozni! 😀