Vidám délutánt töltöttünk el Kingával és Balázzsal, hogy elkészíthessük a jegyes fotóikat, sőt a végén még hamburgerezni is elmentünk (ezúton is köszönjük a meghívást! 😉 ) reméljük, hogy nem csak mi éreztük remekül magunkat! Alig várjuk az esküvőt, de szerencsére nem is kell sokat várnunk! A többit meséljék el a képek, íme:

A szokásosnál is jobban vártuk Zsófi és Peti esküvőjét, hiszen, ahogyan arról már a jegyes fotózásukról szóló posztban is írtam, régóta ismerjük Zsófit, ráadásul „esküvős körökből”. A saját esküvőm előtt Zsófi volt aki rám igazította az esküvői öltönyömet. Gyönyörű, meleg májusi napra ébredtünk aznap, így semmi sem volt ami az utunkba állhatott volna. A szertartást fergeteges buli követte! Zsófi, Peti: Köszönjük, hogy veletek ünnepelhettünk és mi örökíthettük meg az esküvőtöket! Legyetek nagyon boldogok! 🙂 A kreatív sorozat képei: A nagy nap képei:

Kedves látogató, köszönöm, hogy a linkre kattintottál! Sajnos Te is egy áprilisi tréfa áldozata lettél. Ha menyasszonyként kétségbeesve kattintottál a linkre, elnézésedet kérem! Ezúton szeretnélek megnyugtatni és biztosítani arról, hogy ha készültek is rólad ilyen képek a készülődés során, azok biztonságban vannak és soha nem fognak napvilágra kerülni, ha csak nem kifejezetten ezt szeretnéd. Ha akt képekben gyönyörködni jöttél az oldalra, nem hagylak ezek nélkül, kattints IDE!

Amint azt megszokhattátok, ez a BLOG általában rólam és a fotóimról, esküvőkről, jegyes és párfotózásokról szól. Azon ritka bejegyzések egyike következik most, amely szakít ezzel és egy ígéretes, tehetséges, fiatal művész fotókiállítására igyekszik felhívni a figyelmet. Balogh Viktória, „Feketén Fehéren” című fotókiállításának megnyitóján mi is részt vettünk, Lottival aTrón Étteremben, Mohácson és ha már ott voltunk kattintottunk néhányat a kiállítás megnyitásában közreműködő művészekről, az érdeklődőkről és persze a művésznőről. A falakra függesztett képek magukért, beszélnek így csakis azt tudom javasolni mindenkinek, hogy tekintse meg a kiállítást amíg még lehetősége van rá, egy mohácsi kiruccanást simán megér a dolog akár pécsi …

Régóta adós voltam ezzel a blogbejegyzéssel, ugyanis idén nekem jutott a megtisztelő feladat, hogy megszervezzem és levezényeljem a 2013-as pécsi fotósétát. Igyekeztem olyan útvonalat találni ami viszonylag könnyen lesétálható, ám mégis bőséges témát nyújt, így hát a tettyei romoktól indulva a főtér és a sétatér érintésével érkeztünk meg a séta végéhez, hogy aztán a Csinos Presszóban értékeljük ki a délutánt egy üdítő vagy épp kávé mellett. Örülök, hogy ennyien eljöttetek és tudtunk egy kicsit együtt fotózni és a beszélgetésre is jutott idő. Jövőre találkozunk!

A harmadik jegyes fotózás volt zsinórban azon a hétvégén, de töretlen lelkesedéssel ámbár egy kicsit azért fáradtan érkeztünk a város főterére megbeszélt találkozóra. Noémi és Levente viszonylag hamar feloldódtak, öröm volt fotózni őket, szemükben az egymás iránt érzett rajongás és tisztelet ragyogott és ahogyan ez a képeiken is látszik, egy pillanatra sem szűnt meg köztük a fizikai kontaktus, ennél jobb fotótémát pedig nem kívánhat a fotós ha képeivel fotóalanyainak egymás iránt érzett szerelmét akarja megmutatni. A pár kérésére ellátogattunk abba a templomba, ahol Levente vasárnaponként kántorként Istent szolgálja. Beültettem őket a padok közé, hogy elkészíthessek néhány képet arról, ahogyan csak …

Álmosan nyúltam a telefonomért amikor az először rezegni kezdett. Máté barátom hívott akiről egy jó ideje csak keveset hallottam. Megkérdezte van-e kedvem egy rövidfilm forgatásán werkfotózni én pedig mivel úgyis szezonon kívül vagyunk, igent mondtam és mielőtt felocsúdhattam volna, egy nagyon pici, nagyon női és nagyon rózsaszín-narancssárga színű kisautóval száguldottam a főváros felé egy halom felszerelés egy grafikus-technikus és egy kameraman társaságában.  Az autó méreteiből adódóan igencsak átértékeltem, hogy mivel szállítható el egy filmes stáb teljes felszerelése, három ember és néhány különlegesen finom szendvics. Mint kiderült a  „LISZT hangjai” című kísérleti koreografikus mozgókép forgatására igyekeztünk amely, az Értékmegőrző | SAFE …

A Varázspadlás egyik macijának fotójával és egy saját készítésű time-lapse videóval szeretnék áldott, békés, boldog ünnepet kívánni minden kedves látogatómnak, olvasómnak. Egyetek bejglit, pulykát és szeressétek egymást. Ha épp nincs kéznél a talp, vagy rossz az égősor, esetleg szénné égett a sütőben felejtett étkek egyike vagy mindegyike, számoljatok el tízig és ne ugorjatok egymásnak, elvégre ez a szeretet ünnepe. Ne feledjétek, az ajándék arról szól, hogy gondoltunk a másikra, nem pedig arról, hogy az milyen értékű. Ugyan idén sajnos nem volt időm a tavalyihoz hasonló nagyobb lélegzetvételű karácsonyi meglepetést készíteni, de azt hiszem belefér ha idén is a tavalyit osztom …

Nem lett tökéletes ezzel tisztában vagyok, de az enyém, a miénk. Rólunk, rólatok és a városunkról, nektek és hozzátok szól! Az ötlet már régóta foglalkoztatott, hogy ilyen technikával készítsek videót, de a végső lökésre mostanáig várni kellett. Lotti unszolására kezdtem el megvalósítani, így hát a segítségért köszönet illeti páromat Nagy Laura Lottit, a családjainkat akik sokszor végignézték mire végleges formát öntött, és mindenkit aki szerepel a videóban. Áldott, békés, boldog karácsonyt kívánok mindenkinek! Kívánj te is Boldog Karácsonyt ismerőseidnek ezzel a videóval, oszd meg közösségi oldalakon, küldd el e-mailben a linkjét, hátha másoknak is elnyeri a tetszését!

Talán néhányan emlékeznek Brutusra, a kutyámra. Róla készült a fent látható fotó is amelyet a fotózással való ismerkedésem egyik első darabjának is tekinthetünk. Brutus 2003-ban került hozzánk. Nem hívta senki, nem kerestük, egyszer csak ott volt a kutyaházban és nagy szemekkel nézett ránk. Képtelenség volt bezárni, helyből ugrotta át a százegynéhány centis kerítést, nem kevés borsot törve az orrunk alá. Nem lehetett rá haragudni, szerettük nagyon, hamar újdonsült családtagként tekintettünk rá. Szinte biztos vagyok benne, hogy nem véletlenül vezette Őt hozzánk valamilyen felsőbb hatalom. Nagyon sokat kaptunk tőle, jókedvet, néma vígaszt, szép perceket, de azt hiszem mondhatom, hogy legalább ugyanennyi …