Mindig meg tud lepni, hogy mennyire kicsi a világ. Amikor Beren és Dávid megkerestek, egy fotós kolléga ajánlására tették, akit azóta ismerek, hogy a fotózást iskolai keretek között is tanulni kezdtem, szóval nem egy friss ismeretségről beszélünk. Aztán persze az is mindig meg tud lepni, hogy mennyire nagy is a világ, ugyanis erre a fotózásra Beren Londonból, Dávid pedig Portoból érkezett, ami egyébként önmagában nem akkora csoda. Az viszont, hogy Ők ilyen távolságról is egymásra találtak, sőt, nem csak együtt maradtak, de még össze is házasodtak, na az már annál inkább. Szóval a világ kicsi és mégis óriási, Beren és …

Mindig jól esik, amikor valaki már az első megbeszélések alkalmával a tudtomra adja, hogy régóta követi a fotóimat, de nem győzöm hangsúlyozni, hogy ez mennyire nem helyettesíti azt az időt amit a jegyesfotózással eltöltünk. Nem helyettesítette volna itt sem, de szerencsére nem is volt szükség erre. Klassz délutánt töltöttünk együtt, hogy elkészítsük az alábbi fotókat, Martina és Zsolti pedig nem okztak csalódást. Szaladtak ha azt kértem és nevettek az idétlenebbnél idétlenebb vicceimen, ahogy az a képeken is látszik!

Lassan tényleg majdnem annyi idő telik el egy fotózás és az arról íródott bejegyzés megjelenése között, hogy a fotózáskor még bőven anya pocakjának vendégszeretetét élvező gyerkőc leérettségizik közben, de csak majdnem. Szóval Zsófi azóta megszületett és az első karácsonyi fotózásán is túl van, de azért le még nem érettségizett.  Shelby persze erről a fotózásról sem hiányozhatott, de, hogy meg kellett-e vesztegetni néhány jutalomfalattal a részvételért, arról nem tisztem tudni. 🙂

Kellett egy kicsit cserkelni a susnyásban (Ezeket a szavakat amúgy miért húzza alá a helyesírásellenőrző?! létező szavak, használja Őket a köznyelv. Csak mondom.), hogy elérjük Laurával a fotózásunk tervezett helyszínét, de ezt szerintem egyikünk sem bánta. A lila vadvirágokat szép elmosott előtérként tudtam használni és egy egészen pici napfényünk is volt a végén. Nem volt okunk panaszra! Ha Te is szeretnél magadról hasonló képeket, keress bátran! 🙂

Épphogy, de még július volt amikor Via és Balázs szépen felöltözve elmentek a templomba, hogy aztán ott, ahogy az atya fogalmazott, igent mondjanak egymás életének dallamára és ha már így esett, ezt a dallamot tovább is vitték Villányba, hogy a Grandior Borbistro-ban ünnepeljék meg a házasságkötésüket egy fergeteges bulival. A kreatív képek elkészítésének helyszínét ezúttal is a Mecsek dombjai között megbújó ékszerdoboz, Orfű adta. Via egyébként Daalarna ruhát visel, az esküvői filmet pedig a Babai István Cinematography készítette. Via, Balázs: Azt kívánom Nektek, hogy mindig csak más bajára kelljen orvosságot találnotok! Szeressétek egymást nagyon, köszönjük, hogy megörökíthettük Nektek ezeket a …

A forrónál is forróbb júliusi szombatra ébredhettünk aznap amikor Orsi és Andris az alább látható VLOG epizód tanulsága szerint is jól hallhatóan IGEN-t mondtak egymásra és Isten színe előtt is összesodorták életük fonalszálait, hogy aztán hatalmas bulival, tánccal ünnepeljenek. Mi pedig ott voltunk és az EMFilms filmes csapatával karöltve egyesekbe és nullákba zártuk ezeket a pillanatokat. A kreatív fotózás helyszínéül Orfűt választottuk. Orsi, Andris:  Szorítsátok egymás kezét és közben nézzetek egymásra mindig olyan szerelmesen mint azon a forró júliusi szombaton! Legyetek nagyon boldogok! Köszönjük, hogy Veletek ünnepelhettünk! A kreatív fotózás képei: Az esküvő képei:

Sokszor megfogadtam már, hogy amikor hazaérek egy esküvőről, rögvest megírom róla a blogbejegyzést, mert amikor még friss az élmény, akkor sokkal könnyebb, de valahogy ez idén megváltozott, talán pont Eena és Balázs esküvőjével. Mert most augusztus van és én itt ülök a számítógépem előtt és ugyanolyan élénken élnek bennem azok a májusi élmények, az öröm a vendégek arcán a tombolasorsolásnál, vagy a kétkedő pillantások amikor valaki konstatálta, hogy igen, ezen az esküvőn tényleg vannak masszőrök. Mert mi kell egy jó esküvőhöz? Első körben egy cuki, egymást szerető, egymásra mosolygó és nevető páros, akikben ég a vágy, hogy összekössék az életüket. …

Jól emlékszem az idei tavaszra, egy kellemes péntek délutánra esett, hogy aztán másnap ránk rúgja az ajtót a nyár, miközben Eena és Balázs összeházasodnak, de azért ne szaladjunk ennyire előre. Nem tudom volt-e a pályafutásom alatt ennyiszer elhalasztott jegyes fotózás, mint az övék, vagy, hogy volt-e jegyes fotózás, amit ennyire közel tolt az esküvőhöz az időjárás. Azt viszont tudom, hogy jó volt ez így, mert így biztosan frissek voltak a jegyes fotózáson „tanultak” és biztos alapokon nyugodtak, azok a hidak amiket a jegyes sorozat elkészítése hivatott felépíteni a pár és a fotós közé. Klassz délután volt, épp ideális körülmények között …

Sokat töprengtünk, hogy egyáltalán elinduljunk-e, mert sem az előrejelzés, sem az ablakon öt percenként történő kinézegetés nem kecsegtetett túl sok jóval, de végül úgy döntöttünk megpróbáljuk. Jól tettük. Csilla és Szabi jegyes fotózása előtti és utáni két hétben sem nagyon volt olyan napos, kellemes koraeste mint aznap. Ez amúgy szerintem akár valamiféle jel is lehet, hihetjük, hogy csak az Ő kedvükért sütött ki a Nap arra a néhány órára, hogy a Mecsek erdeinek talajszintjét, fehér virágokba borító medvehagymamezőkön, vagy az Orfű és Abaliget közötti repcetáblával a háttérben készítsünk egy pár klassz, szerelmes fotót és közben jól érezzük magunkat. Ezek után …

Via és Balázs klasszikus őszi jegyes sorozatot szerettek volna, és úgy is öltöztek fel, ahogy egy ilyen sorozathoz illik. Az eredmény nem is maradt el, kellemes, őszi hangulatú képeket sikerült készítenünk, két szerelmesről akik épp házasodni készülnek, ráadásul miközben a Mecsek narancsba, sőt néhol vörösbe boruló erdeiben sétáltunk, rengeteget nevettünk. Annyira sokat, hogy a Nap miközben még szebbre festette az őszi erdő fáinak lombjait, a horizont mögé bukott. Mit is mondhatnék, nagyon várom az esküvőt! 🙂