Mindig meg tud lepni, hogy mennyire kicsi a világ. Amikor Beren és Dávid megkerestek, egy fotós kolléga ajánlására tették, akit azóta ismerek, hogy a fotózást iskolai keretek között is tanulni kezdtem, szóval nem egy friss ismeretségről beszélünk. Aztán persze az is mindig meg tud lepni, hogy mennyire nagy is a világ, ugyanis erre a fotózásra Beren Londonból, Dávid pedig Portoból érkezett, ami egyébként önmagában nem akkora csoda. Az viszont, hogy Ők ilyen távolságról is egymásra találtak, sőt, nem csak együtt maradtak, de még össze is házasodtak, na az már annál inkább. Szóval a világ kicsi és mégis óriási, Beren és …
Mindig jól esik, amikor valaki már az első megbeszélések alkalmával a tudtomra adja, hogy régóta követi a fotóimat, de nem győzöm hangsúlyozni, hogy ez mennyire nem helyettesíti azt az időt amit a jegyesfotózással eltöltünk. Nem helyettesítette volna itt sem, de szerencsére nem is volt szükség erre. Klassz délutánt töltöttünk együtt, hogy elkészítsük az alábbi fotókat, Martina és Zsolti pedig nem okztak csalódást. Szaladtak ha azt kértem és nevettek az idétlenebbnél idétlenebb vicceimen, ahogy az a képeken is látszik!
Amikor a jegyes fotóikról blogoltam, azt írtam Tamiról és Andrisról, hogy komolyan vették azt a tanácsomat, hogy vegyék lazán a jegyes fotózást, mert az így képes igazi hidakat építeni a fotós és a pár közé. Jelentem a hidak kiépültek, remek hangulatú készülődést követően a Cerminátor adta össze Tamit és Andrist, amit az alább látható filmen az EM Films csapata örökített meg mozgóképeken. Muszáj külön megemlítenem a Tamiék által egyedileg, kézzel gravírozott boros poharakat, amik itt ültetőkártyákként funkcionáltak. Sokat láttam, de ilyet még nem! A kreatív fotózást néhány hónappal később, ősszel tartottuk, ami szintén remek élmény volt! Tami, Andris: Cikáztak a …
Ahogyan erről már a jegyes fotózásról szóló bejegyzésben is írtam, nagyon vártam, hogy Zsófi és Márk esküvőjének napja végre felvirradjon. Ebben persze benne voltak a jegyes fotózásukkor átéltek, ahogyan az is hogy tudtam, a szolgáltató kollégák akikkel majd együtt dolgozhatunk, mind olyanok, akiknek a neve megnyugtató garancia arra, hogy ezen az esküvőn nem kell majd szenvedni senki miatt. Akkor viszont még nem sejtettem, hogy amikor ehhez a blogbejegyzéshez a képeket válogatom, ennyi mosolyt és ennyi boldogságban elmorzsolt könnycseppet fogok majd látni, bár titkon egy kicsit azért reméltem. Akárhogy is, fantasztikus hangulatú készülődésen fényképezhettünk, Lajos (KM Studio) gyönyörű snitteken rögzíthette, ahogyan …
Volt valami azon a szombat estén a levegőben. Mármint az áprilisi repceföld, friss, semmi mással össze nem téveszthető illatán túl is, amit most is az orromban érzek ezeket a képeket lapozgatva. A sárga virágokon táncoló napsugarak mellett Zsófi és Márk önfeledt nevetése volt az ami bearanyozta azt az estét és pontosan erre gondolok, amikor azt írom, hogy a nevetésnek és a naplementének igenis tud illata lenni, amit talán Ti is érezhettek ha megnézitek a képeket. Ezek után sejthetitek, hogy mennyire vártam az esküvőjüket, amiben aztán nem is kellett csalódnom (de erről majd egy másik bejegyzésben mesélek majd).
Ahogy az a karácsonyi fotózásokkal általában lenni szokott, Bea és Sanyi szintén nem „első bálozók” a kérdésben, sőt, talán a legelsők között fotóztam Őket ilyen apropóval, jártak már nálam egy kutyával, két kutyával, de ikreket várva még sosem. Ezúttal a kutyik otthon maradtak, mi pedig kihasználtuk az alkalmat és nem csak karácsonyi, de babavárós képeket is készítettünk a Studio Inside-ban.
Újra a Studio Inside-ban vagyunk, újra apró talpacskák tapossák a lépcsőt, hogy az eddigi legszebb karácsonyi dekorációban készüljenek róluk képek. A fotózás után, este Koli pedig azt krédezi az anyukájától, hogy „Ugye, holnap is megyünk a Ricsihez?” Azt hiszem ennél nagyobb elismerés nem kell.
Hellyel közzel tartottam mindig azt a saját háziszabályomat, hogy karácsonyi fotózásra csak olyan családokat „engedek be” akiket már fotóztam korábban, mert szerintem ehhez a műfajhoz még jobban kell, hogy kapcsolat legyen a fotós és azok között az emberek között akiket éppen fényképez. De mire is valók a szabályok? Arra, hogy megszegjük őket. Ebben az esetben pedig pont olyan volt a fotózás, mintha évek óta fényképezném Vicust, Bogit és Gyurkát, szóval köszönöm az élményt Nektek! 🙂
Zsófi és Balázs még csak ketten voltak amikor az esküvőjüket fényképeztem. Ennek már több mint tíz éve, azóta három csodaszép gyerkőccel gyarapodott a családjuk. Nekik volt köszönhető, hogy arra az órácskára elképesztő élettel telt meg a Studio Inside, a falak pedig gyereknevetést visszhangzottak.
Ahogy az utolsó róluk szóló blogbejegyzésben is írtam, már nem számolom, hányadik alkalommal járnak nálam fotózáson Beus és a Jencik. Az apropó ezúttal születésnap helyett a karácsony volt, mi pedig biztosra mentünk, időben elkészítettük ezeket a képeket, hogy mindenki karácsonyfája alá eljuthassanak, ahova el kellett nekik. A helyszínt ezúttal is a Studio Inside biztosította. 🙂
