Virágzik a kockás liliom

A hobbifotózás első számú alapszabálya, hogy élvezd amit csinálsz, ezért hobbi, erről szól. Ugyanakkor van amikor egy kicsit meg kell erőszakolnod az akaratodat, ahhoz, hogy el tudj indulni. Valahogy így volt ez velem is tegnap. Fáradt voltam és fásult, semmi kedvem nem volt majdnem száz kilométert vezetni és legalább egy órát sétálni, sőt talán még fotózni sem. De ki kellett, hogy lépjek a komfortzónámból, hogy ezek a képek elkészülhessenek. Mire odaértem már megjött a kedvem fotózáshoz, jól éreztem magam a bőrömben. A lágy tavaszi napsütés hatására a fáradtság is elillant, így semmi sem állhatott az utamba. Idén igyekeztem mellőzni a …

Leánykökörcsin a havazásban

A hobbifotózás elsődleges célja, hogy élvezzük amit csinálunk. Megvan annak a romantikája amikor a szakadó hóesésben és az orkán erejű szélben nyitott fotós táskával, dupla nadrágban hasalunk az áhított fotóért, de van amikor már közben is érezzük, hogy ezt lehet, hogy nem kellene erőltetni és ebben a pillanatban valahol egészen máshol kellene lennünk. Aztán felülkerekedik az emberben a fotós és néhány erősebb széllökés után, már nem érdekli, csak hasal, ha kell feláll, megigazítja a vakukat, majd újra lehasal, fényképez és így tovább. Abban mindenesetre szinte biztos vagyok, hogy ezekért a képekért én most csúnyán megfáztam, de ennek ellenére örülök, hogy …

Hóvirágos bejegyzés

Lassan már hagyománnyá válik, hogy minden tavasszal ilyen bejegyzéssel jelentkezem, bár hazudnék ha azt mondanám, hogy örültem a háromnegyed hatos ébresztőnek. A telefonomon szándékosan váltogatom az ébresztőóra hangját, mert egy idő után megutálom, bármi is az ami felver a jóízű pihenésből, bármikor is teszi ezt. A jegyes oktatásról egyébként is későn értünk haza, szóval viszonylag keveset sikerült aludnom. Szerencsére eléggé izgatott voltam ahhoz, hogy rávegyem magam az ágyból történő kikászálódásra és egy kávé után a hegy felé vegyem az irányt. Persze előtte azért fel is öltöztem. Csípős hideg szél fújt és a napkelte sem pont úgy nézett ki, ahogyan azt elvártam …

Virágzik a kockás liliom

A viszonylag korán érkező tavasz már március elején előcsalogatta a tavaszi virágok egy jelentős részét, így közel egy hónappal korábban fotózhattam kedvenc virágaimat, mint az előző évben (a tavalyi blogbejegyzésért IDE kattints). Az alábbi képek több fotózás alkalmával készültek, szám szerint azt hiszem háromszor látogattunk a határmenti erdőbe, hogy mocsári kockás liliomot, vagy latin nevén Fritillaria meleagrist fényképezzünk, a korai bimbóktól egészen a már kifejlett, kinyílott virágokig. Ezek a törékeny és amúgy nehezen fotózható kis virágok igazi ritkaságnak számítanak hazánkban (én összesen két lelőhelyről tudok) de a svédországi Uppsala mellett a “királyok rétjén” két színváltozata is nő ennek a gyönyörűségnek. Tehát nem …

Leánykökörcsin minitúra, újra

A tegnapi nap sikerén felbuzdulva és látva a reggeli ragyogó napsütést, arra gondoltam, hogy ma is meg kellene látogatni a kökörcsineket, hátha voltak szívesek kinyitni a szirmaikat, de sajnos erre úgy néz ki várnunk kell még vagy egy hetet. Persze azért nem keseredtem el nagyon, hideg sem volt különösebben, ráadásul nagyon jól esett végre kimozdulni egy kicsit a levegőre, a természetbe, így ha már ott voltam  ismét készítettem néhány fotót a virágokról. Néhány kép, amelyek egy pár nappal későbbi látogatás alkalmával készültek: Néhány kép amelyek március 6-án készültek:

Bújik a leánykökörcsin a Mecsekben

Hetek óta járjuk az ismert kökörcsinlelőhelyeket Lottival, de egészen mostanáig nem találtunk virágokat, pedig volt néhány nap amikor igazán szép időnk volt. Őszintén szólva nem fogadtam volna nagy tételben arra, hogy ma nagyobb szerencsével járunk, de úgy néz ki, hogy a korábbi napok időjárása előcsalogatta ezeket a törékeny kis virágokat én pedig végre fotózhattam is és nem is tértem haza üres kézzel (memóriakártyákkal).

Madárlesen

Fotóztam már korábban lesből, de sajnos akkor leginkább csak az üres itatót sikerült lencsevégre kapni, késő is volt és nem is a madárfotózás volt látogatásunk fő célja. Nem úgy mint most, mert most aztán volt látnivaló bőven, ahogyan azt majd a képeken is láthatjátok. Bár elég korán kellett kelni és odafelé fáztam is, azért nagyon jól éreztem magam és olyan élménnyel gazdagodtam ami feldobta a hétvégémet és azt kell, hogy mondjam: bőven megérte. Elképesztő volt néhány méterről vadon élő egerészölyvet fotózni a természetes környezetében, nem beszélve a szajkókról és a kismadarakról amikből tényleg nagyon sok volt. A végén pedig még …

Már a kockás liliom is tudja: Itt a Tavasz!

Napkeltére terveztünk a tett színhelyére érkezni és bár Lottiék kutyája (akit történetesen Cukinak hívnak) már egy órával a telefonomon beállított ébresztő időpontja előtt az ajtó berúgásával jelezte, hogy kialudta magát, itt az ideje, hogy felkeljünk és vele foglalkozzunk, meglepően frissen ébredtem. Az ablakon kinézve néhány kósza felhő kivételével tiszta égboltot pillantottam meg, örvendeztem is, irány hát fotózni. Az már persze út közben látszott, hogy fényünk nem sok lesz, érkeztek a felhők minden irányból, hogy a Napot eltakarják. Mindenfelől őzek szaladtak, amíg sütött a Nap gyönyörű volt a reggel, de mire a virágokhoz értünk sajnos eltakarták a felhők, lógott az eső …

Előbújt a leánykökörcsin

Amikor utoljára a kedvenc leánykökörcsin lelőhelyemen jártam, se hírét, se hamvát nem láttam a kis lila virágoknak, pedig kerestem Őket, csak éppen nem voltak még sehol. Aztán eltelt kicsit több mint egy hét és egy hirtelen jött hóvihar okozta katasztrófahelyzet miatt az egész ország felbolydult, mindenki erről beszélt, a közösségi oldalakon pedig tíz másodpercenként jelent meg helyzetjelentés akár fotó, akár szöveg formájában és persze elkezdtek megjelenni azok akik ebből is politikát csináltak. Távol az autópályákon elakadt kamionok dízelfüstös levegőjétől és a szalagkorlátok börtönében rekedt síelni induló családoktól, a Mecsek erdeiben előbújtak az első leánykökörcsinek és szépen csendben, nem harsogva, nem …

Hóvirágos blogbejegyzés

Nagyon itt volt már az ideje, hogy kimozduljak egy kicsit a lakásból, erre pedig jó alkalomnak bizonyult, hogy végre egy kicsit, de tényleg csak egy kis ideig jó idő volt. Meg is lepődtem mikor kiléptem az ajtón és vissza is mentem letenni a kabátomat, de ne szaladjunk ennyire előre. A kedvenc közösségi oldalamon, ami mi más lehetne mint a Facebook, kaptam egy tippet egy kedves barátomtól Vincze Gábortól, hogy merre lehet érdemes hóvirágokat keresni, természetesen kizárólag fotózás céljából, hiszen védett. Mivel nagyon nem volt kedvem egyedül menni, Lotti dolgozott, próbáltam találni valakit aki elkísér, de ez nem ment könnyen. Végül …

123

Ez a weblap sütiket (cookie) használ, amennyiben tovább olvasod, hozzájárulsz a sütik használatához. További információért kattintson IDE.

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close