Minden előzetes figyelmeztetés ellenére, Szlovénia történetének egyik legsúlyosabb természeti katasztrófája közepette indultunk el a Triglav Nemzeti Parkba esküvői kreatív képeket készíteni. Szerencsénk volt, minden célunkat elértük, az összes helyszínen tudtunk fényképezni, amit terveztünk, bár odajutni nem volt könnyű. Hogy elkerüljük az áradások által sújtott területet, Zágráb felé kerültünk, ami közel tíz és fél órás utazást eredményezett, csak oda. Szerencsére a társaság és a hangulat jó volt, de a hosszú utazás miatt az első estére tervezett fotózást buktuk. Késő este értünk Podkoren településre ahol a szállásadónk Miha már várt minket. Elfogyasztottunk még egy gyors sört, aztán mindenki nyugovóra tért, abban a …
Először jártunk a Gálffy Birtokon, de valami azt súgja, hogy nem utoljára. Adri és Bence egy hangulatos kis tó partján, tavirózsák és barátaik, rokonaik gyűrűjében mondták ki azt a bizonyos Igent, amellyel nem változott semmi és egyszerre minden megváltozott. Ahogy a Cerminátor, a szertartás szövegében fogalmazott: „..az álmok néha tényleg valóra válnak…”. A szertartásokat remek hangulatú buli követte, amelyhez Heszberger Tamás a Wedding DJ szolgáltatta az alapanyagot, benne ezúttal sem kellett csalódnunk. Benne sem. Adri, Bence: Nem tudok Nektek mást kívánni csak azt, hogy nézzetek egymásra mindig úgy, mint ezeken a képeken, legyen egymáshoz mindig egy kedves szavatok és szeressétek …
Igen! Az a helyzet, hogy szeptember 28. és október 2. között Párizsban leszek, ahova ugyan nem dolgozni megyek, de látjátok, úgysem bírom ki. Szóval keresem azt a párt, aki egy esküvői kreatív sorozatért cserébe vállalja, hogy vagy szeptember 29-én, vagy szeptember 30-án, vagy október 1-jén reggel megjelenik az esküvői ruhájában és az esküvői öltényében, kisminkelve, szép frizurával (nem várom el, hogy valamelyik menő párizsi szalon készítse a sminket és a hajat, ha magadnak is szépen meg tudod csinálni az is tökéletesen elég) Párizsban, Franciaországban egy kis közös kreatívkodásra valahol az Eiffel-torony közelében. Ti képeket kaptok, én pedig lehetőséget arra, hogy …
Ahogy almáéknál mondani szokták: …és még valami! Így is zárhattam volna az előző blogbejegyzést, mert nem véletlenül hiányoztak belőle Viki és Dani kreatív anyagának képei. Rendre külön bejegyzést szánok az utazós fotózásoknak itt a BLOG hasábjain, mert ennyi élményt, ennyi képet és jó pillanatot szerintem nem lehet annyira besűríteni, hogy elférjen ugyanabban a posztban, amiben egy pár esküvőjéről mesélek Nektek. Szóval a Júliai-Alpok! Azért mondom a VLOG epizódban (amelyet egyébként lejjebb megtekinthettek), hogy ez Európa egyik legszebb ékszerdoboza, mert így is gondolom. Van minden amit én szeretek, víz, hegyek és csodás tájak. Nem lehet leírni, látni kell. Ebben igyekszem segíteni …
Viki és Dani esküvője a sokadik olyan esküvő volt, ahova a vőlegény „ha egyszer esküvőm lesz, azt csak a Ricsi fotózhatja” kijelentése nyomán kerültem. Nem tudom, hogy kell-e azt ecsetelnem, hogy ez miért nagy dolog, mindenesetre azt alig ha tagadhatnám, hogy ez egy nagyon jól eső elismerés, pláne olyasvalakitől akivel ennyire egy húron pendültünk már az első pillanatban amikor egy másik esküvőn évekkel ezelőtt megismertük egymást. Nem írnám most le újra a megismerkedésünk történetét, akit érdekel a jegyes fotózásról szóló posztban el tudja olvasni. Remek hangulatú készülődést, olyan egyházi szertartás követett azon a szombaton, amely megható volt, de Dani csetlése-botlása …
Amióta csak benne vagyok a fotózás és az esküvők világában, azt tartom és hangoztatom is széles körben, hogy a fotósok képi világa, egyedi és megismételhetetlen. Pont erről írok a Hogyan válasszunk esüvői fotóst?! című posztomban is, amikor azt írom, hogy nem lehet minket fotósokat táblázatok, vagy pusztán az ár és a nyújtott szolgáltatások mennyisége alapján megítélni, vagy összehasonlítani. De miért írok most erről? Visszajutott hozzám nemrégiben egy vélemény, miszerint eljárt felettem az idő. Nem tudom, hogy kitől származik, azt hiszem nem is fontos. Valóban nem ültem fel egyik divatvonatra sem. Nem próbálom természetesség címén eladni, hogy a fű kék, hogy …
Csilla és Szabi egy megható egyházi szertartással nyitották a sort, amit aztán olyan buli követett, amit ritkán látni esküvőkön. A dolgot végül a barátok, helyi hagyománynak mondható ajándékozós tánca koronázta meg, amelyben a párhoz közel álló barátok, többek között a helyi focicsapat mezében léptek a tánctérre és elképesztő bulit csaptak (de a képeken és a vlogban ezt úgyis látjátok majd). A kreatív sorozatért az Erdősmecskére, a bányató partjára mentünk, ahol gyorsabbak voltunk a sokszázezer szúnyognál és még azelőtt elkészítettük az alább látható képeket, hogy el tudtak volna minket fogyasztani. Csilla, Szabi: Legyen olyan mély a szerelmetek, amilyen mély a bányató, …
Sokszor megfogadtam már, hogy amikor hazaérek egy esküvőről, rögvest megírom róla a blogbejegyzést, mert amikor még friss az élmény, akkor sokkal könnyebb, de valahogy ez idén megváltozott, talán pont Eena és Balázs esküvőjével. Mert most augusztus van és én itt ülök a számítógépem előtt és ugyanolyan élénken élnek bennem azok a májusi élmények, az öröm a vendégek arcán a tombolasorsolásnál, vagy a kétkedő pillantások amikor valaki konstatálta, hogy igen, ezen az esküvőn tényleg vannak masszőrök. Mert mi kell egy jó esküvőhöz? Első körben egy cuki, egymást szerető, egymásra mosolygó és nevető páros, akikben ég a vágy, hogy összekössék az életüket. …
Egy ideje szorosabban együttműködöm Bárány-Szilfai Alida, az Alidawedding szervezője által megálmodott és életre hívott Esküvőszervező Műhely rendezvénysorozattal, amely ezúttal egy nyílt, fesztiválhangulatú piknik keretében várt főleg, de nem kizárólag szervezőket. A program nem kisebb célt tűzött ki maga elé, minthogy a kapcsolatépítés mellett beszélni lehessen az esküvőszakma jövőjéről és azokról a folyamatokról amelyeket néhányunk szerint érdemes lenne újragondolni és esetleg más irányba elindítani. Óriási öröm volt, hogy nem csak sikerült végre a profilképeken túl arcokat társítani a nevekhez, de azok az arcok ilyen vidámak, mosolygósak voltak. A Pikniknek a Wedding Beach adott otthont. A helyszín, a hangulat, a társaság, minden …
Szerencsés vagyok. Szerencsés vagyok, mert a legtöbb esetben, amikor leülünk egy párral megbeszélni az esküvőjük és annak fényképezésének részleteit, akkor szinte azonnal érzem, hogy megvan a közös hang. Működik a kémia ha úgy tetszik. Nem csak közöttük, de közöttünk is. Persze, így sokkal könnyebb elérni, hogy „beengedjetek” és felépíteni azokat a hidakat, amik ahhoz szükségesek, hogy megmutassátok Nekem, hogyan szeretitek egymást. Ez a fotózás, Nóri és Levi ékes példái voltak ennek és azt hiszem, joggal írhatom, hogy itt felépültek azok a bizonyos hidak. A VLOG epizódban egyébként beszélek egy kicsit arról is, hogy miért sokkal fontosabb ez bármilyen marketingnél, de …
