Mindig meg tud lepni, hogy mennyire kicsi a világ. Amikor Beren és Dávid megkerestek, egy fotós kolléga ajánlására tették, akit azóta ismerek, hogy a fotózást iskolai keretek között is tanulni kezdtem, szóval nem egy friss ismeretségről beszélünk. Aztán persze az is mindig meg tud lepni, hogy mennyire nagy is a világ, ugyanis erre a fotózásra Beren Londonból, Dávid pedig Portoból érkezett, ami egyébként önmagában nem akkora csoda. Az viszont, hogy Ők ilyen távolságról is egymásra találtak, sőt, nem csak együtt maradtak, de még össze is házasodtak, na az már annál inkább. Szóval a világ kicsi és mégis óriási, Beren és …
Mindig jól esik, amikor valaki már az első megbeszélések alkalmával a tudtomra adja, hogy régóta követi a fotóimat, de nem győzöm hangsúlyozni, hogy ez mennyire nem helyettesíti azt az időt amit a jegyesfotózással eltöltünk. Nem helyettesítette volna itt sem, de szerencsére nem is volt szükség erre. Klassz délutánt töltöttünk együtt, hogy elkészítsük az alábbi fotókat, Martina és Zsolti pedig nem okztak csalódást. Szaladtak ha azt kértem és nevettek az idétlenebbnél idétlenebb vicceimen, ahogy az a képeken is látszik!
Lassan tényleg majdnem annyi idő telik el egy fotózás és az arról íródott bejegyzés megjelenése között, hogy a fotózáskor még bőven anya pocakjának vendégszeretetét élvező gyerkőc leérettségizik közben, de csak majdnem. Szóval Zsófi azóta megszületett és az első karácsonyi fotózásán is túl van, de azért le még nem érettségizett. Shelby persze erről a fotózásról sem hiányozhatott, de, hogy meg kellett-e vesztegetni néhány jutalomfalattal a részvételért, arról nem tisztem tudni. 🙂
Amikor a jegyes fotóikról blogoltam, azt írtam Tamiról és Andrisról, hogy komolyan vették azt a tanácsomat, hogy vegyék lazán a jegyes fotózást, mert az így képes igazi hidakat építeni a fotós és a pár közé. Jelentem a hidak kiépültek, remek hangulatú készülődést követően a Cerminátor adta össze Tamit és Andrist, amit az alább látható filmen az EM Films csapata örökített meg mozgóképeken. Muszáj külön megemlítenem a Tamiék által egyedileg, kézzel gravírozott boros poharakat, amik itt ültetőkártyákként funkcionáltak. Sokat láttam, de ilyet még nem! A kreatív fotózást néhány hónappal később, ősszel tartottuk, ami szintén remek élmény volt! Tami, Andris: Cikáztak a …
Mielőtt nagyon belelendülnénk, szeretném, ha tudnád kedves olvasó, hogy ez egy évértékelő blogposzt afféle hagyomány itt, a BLOG hasábjain. Azért írom, mert segít visszatekinteni, rendszerezni, és egy kicsit talán fejlődni is. A régebbieket sorrendben a zárójelben lévő linkekre kattintva tudod elolvasni (2023,2022,2021,2020,2019,2018,2017,2016,2015, 2014, 2013, 2012). Idén sem lettem miniszterelnök. Ha már azonban nem lettem az, olyasmivel kezdem az idei évértékelő posztot, ami amúgyis idegen a politikustól mint létformától. Bocsánatot kérek! Bocsánatot kérek azért, hogy idén nagyon elhanyagoltam a BLOG frissítését. Mentségemre szóljon, hogy új élethelyzetből és munkából is jutott bőven az idei évben, szerintem az év jelentős részében azt sem …
Ahogyan erről már a jegyes fotózásról szóló bejegyzésben is írtam, nagyon vártam, hogy Zsófi és Márk esküvőjének napja végre felvirradjon. Ebben persze benne voltak a jegyes fotózásukkor átéltek, ahogyan az is hogy tudtam, a szolgáltató kollégák akikkel majd együtt dolgozhatunk, mind olyanok, akiknek a neve megnyugtató garancia arra, hogy ezen az esküvőn nem kell majd szenvedni senki miatt. Akkor viszont még nem sejtettem, hogy amikor ehhez a blogbejegyzéshez a képeket válogatom, ennyi mosolyt és ennyi boldogságban elmorzsolt könnycseppet fogok majd látni, bár titkon egy kicsit azért reméltem. Akárhogy is, fantasztikus hangulatú készülődésen fényképezhettünk, Lajos (KM Studio) gyönyörű snitteken rögzíthette, ahogyan …
Volt valami azon a szombat estén a levegőben. Mármint az áprilisi repceföld, friss, semmi mással össze nem téveszthető illatán túl is, amit most is az orromban érzek ezeket a képeket lapozgatva. A sárga virágokon táncoló napsugarak mellett Zsófi és Márk önfeledt nevetése volt az ami bearanyozta azt az estét és pontosan erre gondolok, amikor azt írom, hogy a nevetésnek és a naplementének igenis tud illata lenni, amit talán Ti is érezhettek ha megnézitek a képeket. Ezek után sejthetitek, hogy mennyire vártam az esküvőjüket, amiben aztán nem is kellett csalódnom (de erről majd egy másik bejegyzésben mesélek majd).
Az előző erről szóló bejegyzés 2021 év elején íródott, de akkor a vírushelyzet miatt végül elmaradt, hogy a könyv fizikai formát öltsön, az oldalpárok a virtuális tervezőasztalon maradtak. Nem úgy mint most! Újabb három év telt el, ezért ismét tervezőeszközöket ragadtam és újra gondoltam egy kicsit azt a fotókönyvet, amelyet személyes találkozókon, kiállításokon és egyéb olyan helyeken szoktam mutogatni ahol viszonylag nagyobb terjedelemben van lehetőség bemutatni a munkásságomat. Tizennégy év képeiből válogatni, az bizony nem egyszerű, szinte minden képhez kötődöm érzelmileg is, ezért is lett ez a könyv terjedelmét tekintve rekordhosszú. Harmincöt oldalpárt tartalmaz, ami nem kis kihívás elé állította …
Réka először hozta el a szüleit a Studio Inside-ba egy jó kis karácsonyi családi fotózásra. Ez volt Réka első fotózása, legalábbis pocakon kívül mindenképpen, de, ahogy a képeken is láthatjátok, olyan mintha erre született volna. Még a vicceimen is nevetett, pedig ez nem mindenkinek megy elsőre, vagy legalábbis nem őszintén. Egy szó mint száz, ez a karácsonyi fotózás is remekül sikerült! Jövőre találkozunk! 🙂
Boró és Zoli már rutinosnak számítanak a fényképezőgépem előtt, az esküvőjükön kívül is számtalan alkalommal fotóztam már Őket, sőt, Levivel is mondhatni spanok lettünk az elmúlt néhány fotózás alatt, de Zalán még nagyon új volt ebben a történetben, a szó minden értelmében, hiszen épp csak megszületett. Amúgy Ő is derekasan helyt állt a Studio Inside-ban.
