Ahogyan erről már a jegyes fotózásról szóló bejegyzésben is írtam, nagyon vártam, hogy Zsófi és Márk esküvőjének napja végre felvirradjon. Ebben persze benne voltak a jegyes fotózásukkor átéltek, ahogyan az is hogy tudtam, a szolgáltató kollégák akikkel majd együtt dolgozhatunk, mind olyanok, akiknek a neve megnyugtató garancia arra, hogy ezen az esküvőn nem kell majd szenvedni senki miatt. Akkor viszont még nem sejtettem, hogy amikor ehhez a blogbejegyzéshez a képeket válogatom, ennyi mosolyt és ennyi boldogságban elmorzsolt könnycseppet fogok majd látni, bár titkon egy kicsit azért reméltem. Akárhogy is, fantasztikus hangulatú készülődésen fényképezhettünk, Lajos (KM Studio) gyönyörű snitteken rögzíthette, ahogyan …

Volt valami azon a szombat estén a levegőben. Mármint az áprilisi repceföld, friss, semmi mással össze nem téveszthető illatán túl is, amit most is az orromban érzek ezeket a képeket lapozgatva. A sárga virágokon táncoló napsugarak mellett Zsófi és Márk önfeledt nevetése volt az ami bearanyozta azt az estét és pontosan erre gondolok, amikor azt írom, hogy a nevetésnek és a naplementének igenis tud illata lenni, amit talán Ti is érezhettek ha megnézitek a képeket. Ezek után sejthetitek, hogy mennyire vártam az esküvőjüket, amiben aztán nem is kellett csalódnom (de erről majd egy másik bejegyzésben mesélek majd).

Az előző erről szóló bejegyzés 2021 év elején íródott, de akkor a vírushelyzet miatt végül elmaradt, hogy a könyv fizikai formát öltsön, az oldalpárok a virtuális tervezőasztalon maradtak. Nem úgy mint most! Újabb három év telt el, ezért ismét tervezőeszközöket ragadtam és újra gondoltam egy kicsit azt a fotókönyvet, amelyet személyes találkozókon, kiállításokon és egyéb olyan helyeken szoktam mutogatni ahol viszonylag nagyobb terjedelemben van lehetőség bemutatni a munkásságomat. Tizennégy év képeiből válogatni, az bizony nem egyszerű, szinte minden képhez kötődöm érzelmileg is, ezért is lett ez a könyv terjedelmét tekintve rekordhosszú. Harmincöt oldalpárt tartalmaz, ami nem kis kihívás elé állította …

Réka először hozta el a szüleit a Studio Inside-ba egy jó kis karácsonyi családi fotózásra. Ez volt Réka első fotózása,  legalábbis pocakon kívül mindenképpen, de, ahogy a képeken is láthatjátok, olyan mintha erre született volna. Még a vicceimen is nevetett, pedig ez nem mindenkinek megy elsőre, vagy legalábbis nem őszintén. Egy szó mint száz, ez a karácsonyi fotózás is remekül sikerült! Jövőre találkozunk! 🙂

Boró és Zoli már rutinosnak számítanak a fényképezőgépem előtt, az esküvőjükön kívül is számtalan alkalommal fotóztam már Őket, sőt, Levivel is mondhatni spanok lettünk az elmúlt néhány fotózás alatt, de Zalán még nagyon új volt ebben a történetben, a szó minden értelmében, hiszen épp csak megszületett. Amúgy Ő is derekasan helyt állt a Studio Inside-ban.

Ahogy az a karácsonyi fotózásokkal általában lenni szokott, Bea és Sanyi szintén nem „első bálozók” a kérdésben, sőt, talán a legelsők között fotóztam Őket ilyen apropóval, jártak már nálam egy kutyával, két kutyával, de ikreket várva még sosem. Ezúttal a kutyik otthon maradtak, mi pedig kihasználtuk az alkalmat és nem csak karácsonyi, de babavárós képeket is készítettünk a Studio Inside-ban.

Újra a Studio Inside-ban vagyunk, újra apró talpacskák tapossák a lépcsőt, hogy az eddigi legszebb karácsonyi dekorációban készüljenek róluk képek. A fotózás után, este Koli pedig azt krédezi az anyukájától, hogy „Ugye, holnap is megyünk a Ricsihez?” Azt hiszem ennél nagyobb elismerés nem kell.

Hellyel közzel tartottam mindig azt a saját háziszabályomat, hogy karácsonyi fotózásra csak olyan családokat „engedek be” akiket már fotóztam korábban, mert szerintem ehhez a műfajhoz még jobban kell, hogy kapcsolat legyen a fotós és azok között az emberek között akiket éppen fényképez. De mire is valók a szabályok? Arra, hogy megszegjük őket. Ebben az esetben pedig pont olyan volt a fotózás, mintha évek óta fényképezném Vicust, Bogit és Gyurkát, szóval köszönöm az élményt Nektek! 🙂

A helyszín még mindig a Studio Inside, ám ezúttal Villő hozta el a szüleit, hogy készüljön róluk néhány családi fotó. Azt azonban még Villő sem sejtette, amikor a kis talpacskáival fellopakodott a studiohoz vezető lépcsőkön, hogy a szüleit már tizedszerre fotózom. Bizony, bizony szalad az idő! 🙂

Zsófi és Balázs még csak ketten voltak amikor az esküvőjüket fényképeztem. Ennek már több mint tíz éve, azóta három csodaszép gyerkőccel gyarapodott a családjuk. Nekik volt köszönhető, hogy arra az órácskára elképesztő élettel telt meg a Studio Inside, a falak pedig gyereknevetést visszhangzottak.