Brigivel a nyári kültéri portrésorozata után, ezúttal a beltéri portréfotózás és a boudoir fotózás határain mozogva készítettünk egy közös sorozatot, melyhez Kozarics Viktor biztosított ruhákat számunkra, amikben ezúttal sem kellett csalódnunk. Brigi csodálatosan festett bennük (mármint nem úgy festett…vigyáztunk rájuk). Ezt igyekeztem megörökíteni, így születtek az alábbi képek. Fogadjátok őket szeretettel!

Az esküvők, a családi fotózások és egyéb szorosan a profilhoz kapcsolódó projektek miatt egy kicsit lassan őrölnek azok a malmok amelyek a hobbiprojektek és a szerelemfotózások képein dolgoznak, de ez nem jelenti, hogy nem készülnek a boszorkánykonyhámban olya portrésorozatok, mint pl. ez is amit Mária Violával közösen álmodtunk meg. A kivitelezésben és a sminkben Rékai Lilla segítségéért vagyunk hálásak! 🙂

Via és Balázs klasszikus őszi jegyes sorozatot szerettek volna, és úgy is öltöztek fel, ahogy egy ilyen sorozathoz illik. Az eredmény nem is maradt el, kellemes, őszi hangulatú képeket sikerült készítenünk, két szerelmesről akik épp házasodni készülnek, ráadásul miközben a Mecsek narancsba, sőt néhol vörösbe boruló erdeiben sétáltunk, rengeteget nevettünk. Annyira sokat, hogy a Nap miközben még szebbre festette az őszi erdő fáinak lombjait, a horizont mögé bukott. Mit is mondhatnék, nagyon várom az esküvőt! 🙂

Ha februárban házasodsz, akkor az elvárások ritkán találkoznak a valósággal. Mert mit is várunk egy téli esküvőtől? Hóesést, havat és havas képeket, téli hangulatot, de ez sajnos csak ritkán adatik meg. Zsófi és Balázs esküvőjének napján viszont kis túlzással országos havazásra ébredhettünk és nem csak, hogy bőven kitartott mire Veszprémbe értünk, de még a délutáni gyors kreatív fotózáskor is el tudtunk kapni egy kicsit belőle az Eplénybe vezető úton, szóval az időjárásra sem lehetett panaszunk. Megható és személyes szertartást egy gyors csoportfotózás és egy finom ebéd követett, hogy aztán fotózni induljunk és végül egy szűk körű, de annál fergetegesebb buli …

A havas fotózás két dologban különbözik a többitől: az egyik az, hogy nagyon fel kell hozzá öltözni, a másik pedig az, hogy egyre kevesebbszer van rá lehetőség. Néha egész telek múlnak el anélkül, hogy havat látnánk. Adri és Bence kifejezetten havas képeket szeretett volna, de első alkalommal amikor legalább a Mecsek magasabb pontjain esett egy kis hó, sajnos lebetegedtek, így akkor el kellett napolnunk a fotózást. Akkor azzal vígasztaltam Őket, hogy szerintem lesz még hó. Igazam lett, a múlt hétvégén egy éjszaka alatt szép mennyiség hullott le a Mecsekben. Nekünk se kellett több, azonnal igent mondtam Adri kérdésére, mely szerint …

Aki ismer, tudja, hogy van egyfajta vonzódásom a hegyekhez és a tavakhoz, ezért szeretem Szlovéniát is és ezért örültem különösen mikor Alexa és Krisz felvetették, hogy a Bajor-Alpokban, pontosabban Garmisch-Partenkirchen környékén készítsük el az esküvői kreatív fotóikat. Mert ott vannak hegyek és tavak. Beültünk hát az esküvőjüket követő hétfő este az autóba és alig tíz óra alatt elértünk Bajorországba, hogy egy rövid reggelit követően rendkívül energikusan és egyáltalán nem fázva és megszámolva mind a nyolc és fél celsiusfokot fotózni kezdjünk. Nehéz szavakba önteni az átélteket (részben ezért is kezdtem el forgatni a VLOGot) és nem csak azért mert tényleg lélegzetelállítóan …

Van az úgy, hogy  a menyasszony megálmodja a kreatív fotózás helyszínét, de Ő maga is csak út közben jön rá, hogy egy meleg nyári napon felmászni Csobánc várához, mondjuk úgy, hogy nem épp pihentető. Főleg akkor nem, ha menyasszonyi ruhát, esküvői öltönyt, fotós felszerelést és mindenféle egyéb, viszonylag nehéz dolgot cipelsz magaddal. Ám amikor kiderül, hogy a menyasszonnyal tartó vőlegény – sőt itt tulajdonképpen már ifjú férj – és a fotósok is ugyanúgy lelkesednek az ötletért, még akkor is amikor a fotós lábai már sírva könyörögnek a pihenésért, arra én csak azt mondom, hogy egyformán vagyunk hülyék. Ez pedig valójában …

A „Hova megy az ifjú pár nászútra?” című kérdésre rendre valamilyen klassz egzotikus hely kerül ilyenkor szóba, esetleg valamilyen népszerű európai turista célpont, a bátrabbak a hegyekbe mennek túrázni, a még bátrabbak pedig bevállalnak mondjuk egy Izlandot, de azt a választ, hogy „Pogányba”, na azt még sosem hallottam erre a kérdésre, pedig közeledik a kétszázadik esküvő amin fotósként részt veszek. Az arcomra kirajzolódó kérdőjel láttán Dóri és Gergő a segítségemre siettek, kiderült, hogy házat vesznek a reptérrel is büszkélkedő településen, ezért mondják viccesen, hogy oda utaznak nászútra is. Aki ismeri a humoromat tudja, hogy azonnal lélekközösséget éreztem velük, bár ez …

– Esik, nem baj, ha a piros ruhámban leszek? – szegezte Nekünk a kérdést Vivi, akkor még tréningruhában, azon az esős péntek délutánon, amikor megérkeztünk Gézaházára, nagyjából negyed órával a kreatív fotózás kezdete előtt.  Nem volt baj. Tudtuk, hogy készült már egy fehér ruhás sorozat amikor februárban két tanú előtt Győrben összeházasodtak. Megmásztuk hát a cseszneki vár környéki dombokat, elvittük a veszprémi kórházba az egyik rokont aki a díszítés közben megsérült, hogy aztán másnap Vivi és Isti családjaik és barátaik társaságában is kimondhassák az igent. A csavar a történetben az volt, hogy Vivi testvére, Roland a bevonulózenék hallatára felállt és …

Nem láttam még párt a saját esküvői szertartásain ennyit mosolyogni és nevetni. Tényleg nem, pedig ebben (is) erős a felhozatal, elég csak visszanézni az előző néhány blogposztot volt bennük mosoly rendesen. Ám Zita és Tomi tényleg végig mosolyogták, mit mosolyogták, végig nevették a templomi szertartást. Persze nem azért mert nem vették komolyan, épp ellenkezőleg. Láthatóan nagyon is jól tudták, hogy mi történik és, hogy itt most Ők épp egy nagyobb hatalom előtt mondanak Igent egymásra és pont ezért voltak vidámak. Az egyházi esküvőt a Cerminátor megerősítő szertartása követte, hogy aztán hatalmasat bulizva ünnepeljenek. Zita,Tomi: Köszönjük, hogy ott lehettünk Veletek és …