A Perseidák meteorraj régóta témája az éjszakai égboltról készült képeimnek. Idén sem volt ez másképp, Sóki Tamás barátommal indultunk neki a hullócsillagok fényképezésének és végül a déli határvidéken, Villány környékén kötöttünk ki. Újbóli bizonyítást nyert a tény, hogy amerre a fényképezőgép néz, arra pont nincs hullócsillag, minden más irányban viszont könnyűszerrel megfigyelhetőek, de azért sikerült egy-két eltévedt példányt pixelekbe zárni.

Mindig nagy csodálója voltam az éjszakai égboltnak, a Tejútnak és az égbolton megfigyelhető csillagászati jelenségeknek,  de tény ami tény, hogy igencsak elhanyagoltam az éjszakai égbolt fotózását az elmúlt időszakban, mondhatni években. A C/2020 F3 (NEOWISE) üstökös földközelsége remek alkalom volt arra, hogy újra nekivágjak az éjszakának. Sóki Tamás barátommal indultunk helyszínnézőbe, végül az egyik kedvenc fámnál kötöttünk ki a Mecsek dombjai között, itt készült a fenti kép is. A hullócsillagokról egyébként azt mondják, hogy kívánságokat váltanak valóra. Jelentem: ezt az üstökös is tudja, az én kívánságom teljesült! 😉

Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen nem csak itthon, de Németországban is lehetőségem volt csillagokat fotózni az elmúlt pár napban, pont a címben is említett meteorraj tetőzése környékén. Bár Maselbe (így hívták az esküvőnek helyszínt biztosító német kis falut) esküvőt fotózni érkeztem, ha már ott voltam nem hagyhattam ki a lehetőséget, hogy néhány csillagos fotót is készítsek, főleg, hogy a már említett területről szabad szemmel is jól kivehetően látszik a tejút kiváltképp éjfél után, ugyanis amint az óra éjfélt üt, a közvilágítás is kialszik csökkentve ezzel a fényszennyezést és kedvezve ezzel a magamfajta fotósoknak. Egyébként hamarosan esküvős bejegyzésekkel is frissül majd a …

Húzódott már egy ideje, hogy a Zselici Csillagoségbolt-parkba látogassunk, ugyanis az „utazást” Lottitól kaptam a névnapomra, ajándékba és sajnos mindig közbejött valami. Hol munka, hol telihold, hol pedig a felhők, vagy egyéb időjárási körülmények voltak azok amik miatt nem tudtunk ellátogatni az ország egyik legsötétebb területére fotózni. Az időjárás sajnálatos módon most sem volt a legkedvezőbb, érkezésünkkor még villámlott is, bár felhők szerencsére nem igazán voltak, volt viszont pára. Kár, hogy a villámlás végül abbamaradt, régóta szeretnék csillagokat villámokkal együtt fotózni, de majd máskor erre is sort kerítünk. A képeken látható narancssárgás-rózsaszínes foltokat, az alsóbb légrétegekben található párafoszlányokat megvilágító fényszennyezés …

Újabb „drágaszág” bővíti egy ideje a fotós eszközparkomat egy Canon EF 16-35mm 2.8L II USM objektív személyében. Ideje volt már meglépni ezt, több forrásból is hallottam vissza, hogy mások kevésbé rajongtak azért, hogy időnként kölcsön eszközökkel is fotóztam. Gondolom Ők mindig csakis saját eszközzel vállaltak munkát és még csak nem is gondoltak soha arra, hogy béreljenek/kölcsönkérjenek akár csak egy ceruzaakkut is, az eszközök árát pedig eszköz hiányában árokásással szedték össze. Persze a fő ok nem ez volt, hanem az, hogy régóta nagy álmom volt a fenti lencse, nagyon jókat hallottam róla, ezért nem volt kérdés, hogy beszerzem-e, inkább csak az, hogy …

Az utóbbi néhány napban a szokásosnál is több időt töltöttem a szabad ég alatt, éjszaka, amikor a normális emberek alszanak. Mármint akiknek nem vált a szenvedélyévé az éjszakai fotózás az elmúlt években. Imádok a Mecsekben autózva helyszínek után kutatni, az autó reflektorának fényénél csodálni a vadakat, és egy alkalmasnak vélt helyen félrehúzódva becsukni a kocsi ajtaját, hogy aztán amikor az autó belső világítása lekapcsolódik felnézzek és csodát lássak. Mert a csillagos ég egy csoda, olyan csoda amit nap mint nap láthatnánk, de akkora városokat építettünk, hogy a fényszennyezéstől csak a legvilágosabb néhány csillag látszik, már ha látszik. Kalandos, vidám, de …

Régen volt igazán blogos bejegyzés, ezért úgy gondoltam itt az ideje ilyesmit is posztolni. Mivel ma megműtöttek – semmi komoly csak egy kis rutinvagdosás amit képmanipulációs szoftverrel csak időlegesen oldhattunk volna meg – így van időm irkafirkálni egy kicsit. Múlt pénteken csillagokat fotózni indultunk. Majdnem Pécsváradig jutottunk amikor úgy döntöttünk, hogy mivel túl sötét van a Google Earth segítségével talált tavak valóságban történő lokalizációjához, megfordulunk és a Pereked előtti keresztnél táboroztunk le egy kis csillagvadászat reményében. Ez a hely, bár erősen fényszennyezett környéken található, még mindig az egyik kedvencem. Valahol a távolban egy gulya kolompolt és néha kutyák ugatása töri …

Már jó ideje terveztük, hogy egy este útra kelünk és csillagfotózásra alkalmas helyet keresünk, de vagy túl fáradtak voltunk, vagy valamilyen eszközbeli hiányossággal kellett szembenéznünk, vagy az autó hiányzott a repertoárból, vagy megfelelő gyújtótávolságú objektívnek voltunk híján. Tegnap végül fáradtan ugyan, de nekivágtunk. Nem tudtuk, hogy merre induljunk, így végül lesz ami lesz alapon,  Kozármisleny felé vettük az irányt és próbáltunk minél messzebb kerülni a várostól, így elkerülve a fényszennyezés okozta bosszúságot és teljes mértékben a csillagokra koncentrálhattunk. Mivel túl messzire azért nem akartunk menni, a Magyarsarlósra vezető út kereszteződésében „horgonyoztunk” le, ahol egy szimpatikus kis facsoport felett megpillantottuk a …

Régebb óta terveztük Borbás Matyival, hogy ha egyszer végre tiszta idő lesz, keresünk valami jó kis helyet messze a várostól ahol kedvünkre fotózhatjuk a csillagos eget, de vagy időjárás, vagy eszköz, vagy idő hiányában – esetleg ezek valamilyen együttállásának következtében – erre egészen tegnapig várni kellett. Este tizenegy körül indultunk, számtalan kisebb-nagyobb vadállattal és persze milliónyi kátyúval találkoztunk utunk során. Kellemes idő volt, bár hajnalra feltámadt kicsit a szél, ám ez sem szegte kedvünket. Hoztam néhány fotót is az „eseményről„, a fenti képre kattintva megnyílik a galéria. Ezúttal nem ígérem, hogy gyakoribb frissítés lesz, megint fenekestül felfordultak a dolgok körülöttem, ezért …

…mindig elszomorodom egy kicsit. Hamarosan elmúlnak a forró nappalok, a langyos éjszakák, a hétvégi strandolások és a kánikula minden velejárója. Helyüket átveszik a lehulló falevelek, az egyre hűvösebb esték, a szüret, és a ködös kora őszi hajnalon csillogó harmatcseppek amelyeken kergetőzve táncolnak az egyre később kelő Nap első sugarai. Ez a világ rendje, de egy kicsit mindig az elmúlásra emlékeztet, már ilyenkor, pedig milyen messze vagyunk még attól, hogy a természet igazán felöltené őszi gúnyáját és abba burkolózva köszöntene minket. Szeretek ilyenkor egy kicsit kiülni valahova, és kémlelni a csillagos eget, hullócsillagokra vadászni, odakapni a fejem, egy-egy közeli zörejre és …