Mindig meg tud lepni, hogy mennyire kicsi a világ. Amikor Beren és Dávid megkerestek, egy fotós kolléga ajánlására tették, akit azóta ismerek, hogy a fotózást iskolai keretek között is tanulni kezdtem, szóval nem egy friss ismeretségről beszélünk. Aztán persze az is mindig meg tud lepni, hogy mennyire nagy is a világ, ugyanis erre a fotózásra Beren Londonból, Dávid pedig Portoból érkezett, ami egyébként önmagában nem akkora csoda. Az viszont, hogy Ők ilyen távolságról is egymásra találtak, sőt, nem csak együtt maradtak, de még össze is házasodtak, na az már annál inkább. Szóval a világ kicsi és mégis óriási, Beren és …
Mindig jól esik, amikor valaki már az első megbeszélések alkalmával a tudtomra adja, hogy régóta követi a fotóimat, de nem győzöm hangsúlyozni, hogy ez mennyire nem helyettesíti azt az időt amit a jegyesfotózással eltöltünk. Nem helyettesítette volna itt sem, de szerencsére nem is volt szükség erre. Klassz délutánt töltöttünk együtt, hogy elkészítsük az alábbi fotókat, Martina és Zsolti pedig nem okztak csalódást. Szaladtak ha azt kértem és nevettek az idétlenebbnél idétlenebb vicceimen, ahogy az a képeken is látszik!
Volt valami azon a szombat estén a levegőben. Mármint az áprilisi repceföld, friss, semmi mással össze nem téveszthető illatán túl is, amit most is az orromban érzek ezeket a képeket lapozgatva. A sárga virágokon táncoló napsugarak mellett Zsófi és Márk önfeledt nevetése volt az ami bearanyozta azt az estét és pontosan erre gondolok, amikor azt írom, hogy a nevetésnek és a naplementének igenis tud illata lenni, amit talán Ti is érezhettek ha megnézitek a képeket. Ezek után sejthetitek, hogy mennyire vártam az esküvőjüket, amiben aztán nem is kellett csalódnom (de erről majd egy másik bejegyzésben mesélek majd).
Tamara és András komolyan vették, amikor azt mondtam nekik, hogy vegyék lazán a jegyes fotózást, mert úgy képes igazán hidakat építeni a fotós és a pár közé. Elhozták hát a kutyájukat is, sőt egy laza piknik hangulatú fotózás keretében még egy pohár bort is elfogyasztottak, hogy tökéletes legyen az élmény. Mit írhatnék ezek után? Nagyon várjuk az esküvőt! 🙂
Budapest nem csak azért végeláthatatlan tárháza a jó fotós helyszíneknek mert szép és nagy, bár nyilván ezért is, de van benne ezen a két tulajdonságán felül valami plusz is, amit hívhatunk hangulatnak, vagy ha nagyon divatosak akarunk lenni akkor akár vibe-nak is. A lényeg, hogy Lilla és Kevin is érezték ezt amikor végül úgy döntöttek, hogy menjünk a Várkertbe fotózni, én pedig – ismertek – nem vagyok semmi jónak az elrontója, így hát mentünk, fotóztunk és az alábbi képekkel vártuk az esküvőt, ami spoilerveszély: fergetegesen sikerült, de erről majd egy másik bejegyzésben. Most előbb nézzétek meg a jegyes képeiket! Szerintem …
Nem győzöm hangsúlyozni, hogy milyen fontos, hogy a fotózásaitok helyszínét, témáját, vagy épp kellékeit, rátok jellemző, önazonos módon válasszátok ki! Erről természetesen Julcsival és Bencével is sokat beszélgettünk, Ők pedig a végén arra jutottak, hogy két dolgot csinálnak sokat: az egyik az utazás, a másik pedig a közös vásárlás az IKEA-ban. Ide amúgy először simán vásárlást írtam, de Julcsi kijavított, szóval itt most némi előzeteshez juthattok a kreatív fotózás helyszínét illetően: az IKEA-ban volt, de erről majd később. A jegyes képeikért a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtérre illetve a repülőgépmúzeumként funkcionáló Aeroparkba mentünk. Ide természetesen én sem mentem VLOG kamera nélkül, …
Szerencsés vagyok. Szerencsés vagyok, mert a legtöbb esetben, amikor leülünk egy párral megbeszélni az esküvőjük és annak fényképezésének részleteit, akkor szinte azonnal érzem, hogy megvan a közös hang. Működik a kémia ha úgy tetszik. Nem csak közöttük, de közöttünk is. Persze, így sokkal könnyebb elérni, hogy „beengedjetek” és felépíteni azokat a hidakat, amik ahhoz szükségesek, hogy megmutassátok Nekem, hogyan szeretitek egymást. Ez a fotózás, Nóri és Levi ékes példái voltak ennek és azt hiszem, joggal írhatom, hogy itt felépültek azok a bizonyos hidak. A VLOG epizódban egyébként beszélek egy kicsit arról is, hogy miért sokkal fontosabb ez bármilyen marketingnél, de …
Jól emlékszem az idei tavaszra, egy kellemes péntek délutánra esett, hogy aztán másnap ránk rúgja az ajtót a nyár, miközben Eena és Balázs összeházasodnak, de azért ne szaladjunk ennyire előre. Nem tudom volt-e a pályafutásom alatt ennyiszer elhalasztott jegyes fotózás, mint az övék, vagy, hogy volt-e jegyes fotózás, amit ennyire közel tolt az esküvőhöz az időjárás. Azt viszont tudom, hogy jó volt ez így, mert így biztosan frissek voltak a jegyes fotózáson „tanultak” és biztos alapokon nyugodtak, azok a hidak amiket a jegyes sorozat elkészítése hivatott felépíteni a pár és a fotós közé. Klassz délután volt, épp ideális körülmények között …
Sokat töprengtünk, hogy egyáltalán elinduljunk-e, mert sem az előrejelzés, sem az ablakon öt percenként történő kinézegetés nem kecsegtetett túl sok jóval, de végül úgy döntöttünk megpróbáljuk. Jól tettük. Csilla és Szabi jegyes fotózása előtti és utáni két hétben sem nagyon volt olyan napos, kellemes koraeste mint aznap. Ez amúgy szerintem akár valamiféle jel is lehet, hihetjük, hogy csak az Ő kedvükért sütött ki a Nap arra a néhány órára, hogy a Mecsek erdeinek talajszintjét, fehér virágokba borító medvehagymamezőkön, vagy az Orfű és Abaliget közötti repcetáblával a háttérben készítsünk egy pár klassz, szerelmes fotót és közben jól érezzük magunkat. Ezek után …
A Budaörsi Kopárok remek helyszín egy jegyes fotózásra és ezt Ivett és Peti is így gondolták. Én sok éve már jártam itt fotózni – és nem hittem, hogy ezt egyszer leírom ezen blog hasábjain de – komolyan kilógott a nyelvem mire felértem a találkozónk helyéül megjelölt kis kápolnáig. Oké, persze a fotós táskám közel tizenöt kiló, de azért na! A párosunkon persze nem látszott semmi, még csak a levegőt sem kapkodták. Kicsit irigy is voltam! Egyébként amikor Pécsről elindultam, Pécsett már esett, szóval kicsit féltem, hogy elkap minket egy kiadós eső és elmossa a jegyes fotós ambícióinkat, de szerencsére pont …
