Mindig meg tud lepni, hogy mennyire kicsi a világ. Amikor Beren és Dávid megkerestek, egy fotós kolléga ajánlására tették, akit azóta ismerek, hogy a fotózást iskolai keretek között is tanulni kezdtem, szóval nem egy friss ismeretségről beszélünk. Aztán persze az is mindig meg tud lepni, hogy mennyire nagy is a világ, ugyanis erre a fotózásra Beren Londonból, Dávid pedig Portoból érkezett, ami egyébként önmagában nem akkora csoda. Az viszont, hogy Ők ilyen távolságról is egymásra találtak, sőt, nem csak együtt maradtak, de még össze is házasodtak, na az már annál inkább. Szóval a világ kicsi és mégis óriási, Beren és …
Mindig jól esik, amikor valaki már az első megbeszélések alkalmával a tudtomra adja, hogy régóta követi a fotóimat, de nem győzöm hangsúlyozni, hogy ez mennyire nem helyettesíti azt az időt amit a jegyesfotózással eltöltünk. Nem helyettesítette volna itt sem, de szerencsére nem is volt szükség erre. Klassz délutánt töltöttünk együtt, hogy elkészítsük az alábbi fotókat, Martina és Zsolti pedig nem okztak csalódást. Szaladtak ha azt kértem és nevettek az idétlenebbnél idétlenebb vicceimen, ahogy az a képeken is látszik!
Tamara és András komolyan vették, amikor azt mondtam nekik, hogy vegyék lazán a jegyes fotózást, mert úgy képes igazán hidakat építeni a fotós és a pár közé. Elhozták hát a kutyájukat is, sőt egy laza piknik hangulatú fotózás keretében még egy pohár bort is elfogyasztottak, hogy tökéletes legyen az élmény. Mit írhatnék ezek után? Nagyon várjuk az esküvőt! 🙂
Budapest nem csak azért végeláthatatlan tárháza a jó fotós helyszíneknek mert szép és nagy, bár nyilván ezért is, de van benne ezen a két tulajdonságán felül valami plusz is, amit hívhatunk hangulatnak, vagy ha nagyon divatosak akarunk lenni akkor akár vibe-nak is. A lényeg, hogy Lilla és Kevin is érezték ezt amikor végül úgy döntöttek, hogy menjünk a Várkertbe fotózni, én pedig – ismertek – nem vagyok semmi jónak az elrontója, így hát mentünk, fotóztunk és az alábbi képekkel vártuk az esküvőt, ami spoilerveszély: fergetegesen sikerült, de erről majd egy másik bejegyzésben. Most előbb nézzétek meg a jegyes képeiket! Szerintem …
Nem győzöm hangsúlyozni, hogy milyen fontos, hogy a fotózásaitok helyszínét, témáját, vagy épp kellékeit, rátok jellemző, önazonos módon válasszátok ki! Erről természetesen Julcsival és Bencével is sokat beszélgettünk, Ők pedig a végén arra jutottak, hogy két dolgot csinálnak sokat: az egyik az utazás, a másik pedig a közös vásárlás az IKEA-ban. Ide amúgy először simán vásárlást írtam, de Julcsi kijavított, szóval itt most némi előzeteshez juthattok a kreatív fotózás helyszínét illetően: az IKEA-ban volt, de erről majd később. A jegyes képeikért a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtérre illetve a repülőgépmúzeumként funkcionáló Aeroparkba mentünk. Ide természetesen én sem mentem VLOG kamera nélkül, …
Szerencsés vagyok. Szerencsés vagyok, mert a legtöbb esetben, amikor leülünk egy párral megbeszélni az esküvőjük és annak fényképezésének részleteit, akkor szinte azonnal érzem, hogy megvan a közös hang. Működik a kémia ha úgy tetszik. Nem csak közöttük, de közöttünk is. Persze, így sokkal könnyebb elérni, hogy „beengedjetek” és felépíteni azokat a hidakat, amik ahhoz szükségesek, hogy megmutassátok Nekem, hogyan szeretitek egymást. Ez a fotózás, Nóri és Levi ékes példái voltak ennek és azt hiszem, joggal írhatom, hogy itt felépültek azok a bizonyos hidak. A VLOG epizódban egyébként beszélek egy kicsit arról is, hogy miért sokkal fontosabb ez bármilyen marketingnél, de …
Jól emlékszem az idei tavaszra, egy kellemes péntek délutánra esett, hogy aztán másnap ránk rúgja az ajtót a nyár, miközben Eena és Balázs összeházasodnak, de azért ne szaladjunk ennyire előre. Nem tudom volt-e a pályafutásom alatt ennyiszer elhalasztott jegyes fotózás, mint az övék, vagy, hogy volt-e jegyes fotózás, amit ennyire közel tolt az esküvőhöz az időjárás. Azt viszont tudom, hogy jó volt ez így, mert így biztosan frissek voltak a jegyes fotózáson „tanultak” és biztos alapokon nyugodtak, azok a hidak amiket a jegyes sorozat elkészítése hivatott felépíteni a pár és a fotós közé. Klassz délután volt, épp ideális körülmények között …
Danival egy esküvői kreatív fotózás során ismerkedtünk meg. Dani tudta, hogy szeretjük ugratni az embereket, ezért elhitette velünk, hogy csak kicsit beszél magyarul és ezt a látszatot a fotózás teljes időtartama alatt fenn is tartotta, mi pedig csak álltunk a fotózás végén, amikor egy szép magyar összetett mondattal válaszolt egy kérdésre, kérdőjellel a homlokunkon. Itt tudtuk meg milyen érzés! Nem is lepődtem meg olyan nagyon amikor a jegyes fotózásukra érkezvén, Viki és Dani elsétáltak mellettem és megpróbálták eljátszani, hogy nem Őket várom, de hát én sem most jöttem le a falvédőről! Az alaphangulat tehát megvolt egy fotózáshoz és az alapanyagra, …
Via és Balázs klasszikus őszi jegyes sorozatot szerettek volna, és úgy is öltöztek fel, ahogy egy ilyen sorozathoz illik. Az eredmény nem is maradt el, kellemes, őszi hangulatú képeket sikerült készítenünk, két szerelmesről akik épp házasodni készülnek, ráadásul miközben a Mecsek narancsba, sőt néhol vörösbe boruló erdeiben sétáltunk, rengeteget nevettünk. Annyira sokat, hogy a Nap miközben még szebbre festette az őszi erdő fáinak lombjait, a horizont mögé bukott. Mit is mondhatnék, nagyon várom az esküvőt! 🙂
Sokszor írom, hogy a jegyes fotózás nem annyira a képekről, hanem a fotós és a pár között, jegyes fotózás közben felépülő hidakról szól. Persze, azért a közben elkészülő képek is fontosak. Hiába ismertem Zsófit korábbról, azért izgultam egy kicsit, főleg, mert az elsődleges helyszínünk, Balázs munkahelye, egy ügyvédi iroda és annak lépcsőháza voltak. Aki régóta nézegeti a képeimet, tudja, hogy ez nekem a komfortzónámból való kilépést jelenti, ami persze nem rossz dolog, jó néha egy kicsit teljesen mást csinálni mint amit megszoktunk. Ha gondolkodni kell egy kicsit az fejleszti a kreativitást. Ha pedig siker koronázza az erőfeszítéseinket az már csak …
