Martina volt aki az oldalam webcímével fémjelzett töklámpást faragta édesanyjával, tavaly októberben, amiért cserébe akkor egy portréfotózást ajánlottam fel neki. Ő élt is a lehetőséggel, ám nem akármilyen feladat elé állított, hiszen a fotózás helyszínéül a város határában található István akna bányatelepet javasolta. Az épületegyüttesről annyit kell tudni, hogy 1925-ben épült, Gút Árpád és Gergely Jenő irodájának tervei alapján. Még így az összeomlás szélén is van benne valami megfoghatatlan varázs, belépve üveg és építőanyag törmelékének keveréke kezd ropogásba és csörömpölésbe a talpunk alatt, mintha az építmények utolsó segélykiáltásait hallanánk. A falakról pattogzó vakolat és festék, a kitört ablakok és a leszakadozó tetőszerkezet mind mind az hely szebb napjairól mesélnek. Féltem ettől a fotózástól, mert nem annyira illik bele a képi világomba egy romos épület, mint helyszín de így utólag végignézve a képeket azt hiszem meg tudtam találni a harmóniát Martina, az épület és a saját képi világom között. Élmény volt itt fotózni és végül néhány közös fotó is készült Martináról és Laláról!
