A cipőm nehéz a ráragadt sárdaraboktól, hajamat hűvös szellő borzolja. A titkos projekt mára tervezett része letudva, visszafelé igyekszünk az autóhoz. Vigyázva, halkan lépek, Lotti árnyként suhan mellettem a szürkületben, de a hegyre pillantva lélegzetelállító látvány tárul elém. Zihálva kapok a fényképezőgépemért, Lotti pedig megtorpan mellettem. Látja mire készülök, csendben figyel. A fényképezőgép redőnyzára hangos kattanással teszi a dolgát, elhúzódik a szenzor elől, az objektív lamellái összehúzódnak majd újra kinyílnak majd az elektronikáé lesz a főszerep. A fényből bitek és bájtok lesznek, a kártyára kerülnek hogy aztán megmutathassam nektek, amit láttam és leírhassam, hogyan történt amikor elkészült a fotó. Így. …

Van az úgy, hogy már pihenek és normális esetben eszembe sem jutna felugrani és fényképezőgépet ragadni, hogy a házunkkal majdnem szemben lévő domboldal megmászására induljak. Van az úgy, hogy semmi kedvem megmozdulni és inkább nézném csendben tovább a Lannisterek és a Starkok csatározását a Trónok Harca című fantasy-sorozatban. Aztán Lotti rám néz és azt mondja: „Nézzünk ki, legfeljebb sétálunk egyet!”. Megragadja a kezem és az ajtó felé vonszol, én pedig  vele megyek. Elindulunk felfelé a kukoricásban, a fiatal zöld, hajtások éppen csak előbújtak a földből,  a fotókon sajnos nem használhatóak előtérnek, pedig klasszul nézne ki, talán majd később ha már megnőttek. …

Mostanában rendre rácáfolok az általam lehetetlennek, vagy nehéznek gondolt dolgokra. Itt volt például Eszter és Gabó esküvője akiknek jegyes fotóit már korábban láthattátok. Ahogyan a szezonnyitó esküvők általában, ez is kapott borongós, hűvös időt, némi napsütést és szakadó esőt is. Amikor a szertartás és az ebéd után hazaugrottam átöltözni, hogy a kreatív sorozat elkészítéséhez egy kicsit kényelmesebb szerelésben fogjak hozzá, úgy nézett ki, hogy gyönyörű fényeink lesznek, ám mire átöltöztem eleredt az eső ami nem sok jóval kecsegtetett. Visszaérve egy szomorkás menyasszonyt találtam, aki hallani sem akart holmi beltéri fotózásról vagy arról, hogy elázzanak. Pedig régi álmom egy olyan esős …

Ugyan Zsófit évek óta ismerem és Balázzsal is találkoztam már, nem volt könnyű dolgom a fotózás első felében, egy kicsit nehezen nyíltak meg nekem, de egyszer csak megtört a jég és onnantól érezhető volt, hogy igazán közel engedtek magukhoz és sikerült egy kis szerelmet, egy kis szenvedélyt csempészni a képeikre. Már egy ideje terveztem egy medvehagymavirágzással egybekötött jegyes fotózást, most végre sikerült is összehozni, ám arra senki sem gondolt, hogy az erdőben rengeteg a szúnyog. Ennek eredményeképpen elég sok képem van arról, hogy Zsófi és Balázs szúnyogokat hessegetnek, vagy éppen próbálják lecsapni a vérszívókat magukon, rosszabb esetben pedig egymáson, ezen …

Húzódott már egy ideje, hogy a Zselici Csillagoségbolt-parkba látogassunk, ugyanis az „utazást” Lottitól kaptam a névnapomra, ajándékba és sajnos mindig közbejött valami. Hol munka, hol telihold, hol pedig a felhők, vagy egyéb időjárási körülmények voltak azok amik miatt nem tudtunk ellátogatni az ország egyik legsötétebb területére fotózni. Az időjárás sajnálatos módon most sem volt a legkedvezőbb, érkezésünkkor még villámlott is, bár felhők szerencsére nem igazán voltak, volt viszont pára. Kár, hogy a villámlás végül abbamaradt, régóta szeretnék csillagokat villámokkal együtt fotózni, de majd máskor erre is sort kerítünk. A képeken látható narancssárgás-rózsaszínes foltokat, az alsóbb légrétegekben található párafoszlányokat megvilágító fényszennyezés …

Martina volt aki az oldalam webcímével fémjelzett töklámpást faragta édesanyjával, tavaly októberben, amiért cserébe akkor egy portréfotózást ajánlottam fel neki. Ő élt is a lehetőséggel, ám nem akármilyen feladat elé állított, hiszen a fotózás helyszínéül a város határában található István akna bányatelepet javasolta. Az épületegyüttesről annyit kell tudni, hogy 1925-ben épült, Gút Árpád és Gergely Jenő irodájának tervei alapján. Még így az összeomlás szélén is  van benne valami megfoghatatlan varázs, belépve üveg és építőanyag törmelékének keveréke kezd ropogásba és csörömpölésbe a talpunk alatt, mintha az építmények utolsó segélykiáltásait hallanánk.  A falakról pattogzó vakolat és festék, a kitört ablakok és a …