Kicsit bajban vagyok most ezzel a poszttal, mert nagyon sok olyan kép van ami a VLOGba nem fért bele, viszont szeretném megmutatni Őket, ugyanakkor ott szinte mindent elmondtunk az utazásunk körülményeiről, nehézségeiről és arról is, hogy miért volt nagyon, de nagyon jó Jucival és Tibivel utazni, fotózni, kirándulni. Azért a lényeget megpróbálom összefoglalni. Vasárnap kora hajnalban léptünk le Juci és Tibi lagzijáról, hogy a másnapot az utazás megszervezésével, pakolással, a technika rendezésével és feltöltésével és némi alvással töltsük és vasárnap este tizenegy körül felvegyük a párt ugyanott és nekivágjunk az útnak. Akkor még semmi sem volt biztos, csak az, hogy van egy szállásfoglalásunk másnap estére Bled környékére.
Az első helyszínünk Ljubljana belvárosa volt, de igyekeztünk nem túl sok időt eltölteni itt, nagyjából tudtuk is, hogy milyen képeket szeretnénk elkészíteni ezért nem vesztegettük az időt, egy mélygarázsban történő átöltözést egy a belvárosban tett séta és persze fotózás követett, hogy aztán továbbindulhassunk a reggel egyik fő attrakciójához a Vintgar szurdokhoz.
A Vintgar szurdokban való fotózás titka: érkezz nyitásra! A turisták többsége még alszik, ráadásul a hely sajátosságai miatt kora reggel még nincs éles betörő fény sem. Sőt ha szerencséd van, akkor valamennyi pára is száll felfelé ami különleges hangulatot kölcsönözhet a képeiteknek.
Ezután megnéztük még a Bohinj-i tó környékét és az egyik hajókölcsönző stégjén is készítettünk képeket, hogy végül elfoglaljuk a szállást és egy kevés alvást is elhelyeztünk az egyenletben. A keveset azért értsétek szó szerint, talán egy órát tudtunk szundítani (tudjátok ettől leginkább csak rosszabb lesz, de ébren maradni meg nem tudsz), hogy aztán a Bled-i vár környékének érintésével pont lekéssük a naplementét a tó partján. Oké, nem késtük le csak volt egy felhő a horizonton amivel nem számoltunk, így maradt bőven időnk beszélgetni és megvárni a kék órát, hogy aztán egy finom vacsora elköltése után aludni térjünk. Itt jegyezném meg, hogy éjfél körül sikerült a szállásra érni és hajnali négyre állítottuk be az ébresztőinket.
Nem árulok el nagy titkot, amikor azt írom, hogy nem sikerült pontosan négykor felkelnünk, bár ekkor még nem sejtettük, hogy a Karawanken alagút lezárása miatt simán alhattunk volna még vagy két-három órát, mert úgysem sikerül odaérnünk a tervezett helyszínünkre napkeltére. Újratervezés következett. Úgy döntöttünk ha már Lago di Braiesbe csak dél körül érnénk, jobb ha a reggeli fényeket kihasználjuk az olasz oldalon így Lago del Predil, Tarvisio és a Mangart környéke következett, hogy aztán a legkeskenyebb és legmeredekebb alpesi utakon Lago di Braiesbe érjünk, ahol rengetegen voltak. Szerencsére a tónézegetés nem az a tipikus esti program, ezért szépen elszállingóztak az emberek mire mi fotózni kezdtünk. Az itt történő fotózásnak egyébként szintén van egy titka: hajnalban menj! Erre persze nekünk esélyünk sem volt, de azért így is csodás helyszínen zárhattuk ezt a majdnem három napos, négy országon átívelő kiruccanást. Nagyon hálásak vagyunk Tibinek és Jucinak, hogy velünk tartottak, köszönjük Nektek!