Mielőtt nagyon belelendülnénk, szeretném, ha tudnád kedves olvasó, hogy ez egy évértékelő blogposzt afféle hagyomány itt, a BLOG hasábjain. Azért írom, mert segít visszatekinteni, rendszerezni, és egy kicsit talán fejlődni is. A régebbieket sorrendben a zárójelben lévő linkekre kattintva tudod elolvasni (2022,2021,2020,2019,2018,2017,2016,2015, 2014, 2013, 2012).
Megint eltelt egy év. Ez volt a tizenharmadik, amióta először megfogalmazódott bennem, hogy a fotózás számomra nem csak hobbi, de hivatás is és a tizedik év azóta, hogy meg is valósítottam ezt az álmot. Mert álom volt ez a kezdetektől, már jóval azelőtt, hogy fényképezőgépet vettem volna a kezembe. Tizenhárom év és erre most hagyok egy kis időt, hogy míg ezt a mondatot olvasod, átgondold, hogy mit csináltál az elmúlt tizenhárom évben, vagy, hogy hol voltál tizenhárom éve. Ugye, hogy nem is olyan könnyű visszaemlékezni? Kicsivel több mint kétszáz esküvő, megszámlálhatatlan megtett kilométer, esküvőkre, jegyes fotózásokra utazva és talán még sokkal több elkattintott képkocka, amikből aztán emlék lett. Olyan emlék, amelyet három, öt és tíz év távlatából is szívesen vesztek elő. Olyan emlék amely mosolyt, sőt talán még mindig van akinél örömkönnyeket csal az arcotokra. Valamelyik korábbi évértékelőben azt írtam, hogy úgy érzem akkor is beengedhetlek Titeket, ha nekem éppen nem olyan jó. Na, nekem most éppen nem olyan jó! Azért nem olyan jó, mert látom, hogy merre tart az esküvőszakma és szerintem nagyon nem jó az irány és szerintem erről beszélni, írni kell!
Amikor én fotózással kezdtem foglalkozni, mindig arról beszélgettünk, hogy mit tehetünk azért, hogy jobb képeket készítsünk, hogy jobb fotósokká váljunk és ezáltal többet adhassunk Nektek. Az iskolában a szünetekben, de sokszor még az órákon is arról folyt a diskurzus, hogy milyen fényképezőgépváz, objektívek, vagy kiegészítők kellenek ahhoz, hogy Ti akik ránk bízzátok a nagy pillanataitok megörökítését, még jobbat, még többet kaphassatok, tőlünk, belőlünk. Aztán történt valami. Nem tudom, hogy ez mennyire volt a járvány hatása, már előtte is voltak aggasztó jelek, de az idei év volt az eddigi mélypont ebben az értelemben, mert mostanra a fotós csoportok és a fotós fórumok tele vannak azzal, hogy, hogyan tudnánk még többet eladni. Valami, vagy valakik elhozták a tartalom nélküli marketing korát, ahol semmi más nem számít csak az, hogy, hogyan és mennyit tudsz értékesíteni az ügyfeleidnek, vagy épp a kollégáidnak. Háttérbe szorult a tartalom, a minőség és ami még borzasztóbb, háttérbe szorult az esküvők emberi oldala. Bizonyos oktatóanyagokban büszkén hangsúlyozzátok néhányan, hogy a fotózás nyolcvan százalék marketing és húsz százalék minden más és nincsenek rá szavak, hogy ez mekkora baj! A fotós szakma rettenetesen felhígult, az olcsó effektek, a minél kevesebb befektetett munka lett a menő. Külföldi workshopokon készülnek a portfoliók, mert még az is nagy, nemzetközi esküvőfotósnak akarja mutatni magát, aki a szomszédos kisfaluig nem tudja elrángatni a párjait egy kreatív fotózás miatt. A magukat a felső (ár)kategóriába sorolók a medenceparton pezsgőzve, szidják a másikat amiért az felrúgja az írott vagy íratlan szabályokat, aztán az erről készült hangfelvételt sunyiban terjesztik, miközben amúgy Ők sem tesznek másképp. Aki pedig ez ellen szót emel, azt szétszedi a holdudvar, mert mindenki félti a kis pozícióját és a kapcsolatait. Együtt jelölik az „együttműködés díjára” a filmest aki probléma nélkül dobja a párt, az aláírt szerződés, a kifizetett előleg ellenére is, csak mert, ahogy Ő fogalmaz jön egy esküvő ami „jobbat tesz a brandjének” és a fotóst aki erre még bíztatja is, hiszen „mindenkinek volt már ilyen”. Gyerekek, ez nem szakmai elit, ez egy kibaszott óvoda! Magasan kvalifikált, tehetséges és korrekt esküvői szolgáltatók hagyják el a pályát szépen sorban, csak mert nem hajlandók felülni a divatvonatra vagy épp nem hajlandóak a gazdasági viszonyokat figyelmen kívül hagyva fillérekért dolgozni és emiatt elvesznek a hatalmas zajban! Nem jó ez így, mert az esküvőszakma és főleg a képalkotók szépen lassan lehúzzák saját magukat a WC-n! Érdekesség, hogy a weboldal költöztetésénél feltelepített linkellenőrző modul összesen huszonkét olyan hivatkozást talált, amelyek szolgáltató kollégák, helyszínek, filmesek, zeneszolgáltatók megszűnt weboldalaira mutattak. Ennyien köszöntek el az esküvőszakmától azok közül, akikkel ebben a tizenhárom évben esküvőkön dolgoztunk együtt és szívesen említettem meg a nevüket az adott esküvőről szóló posztban és linkeltem a weboldalukra.
De, hogy ne csak sírjunk, történtek nagyon klassz dolgok is ebben az évben! Idén is rengeteg eseményen jártunk, esküvőket, nagybetűs IGEN-eket, szerelmes csókokat, apró érintéseket, meghatottságtól elmorzsolt könnycseppeket örökítettünk meg. Öleléseket, találkozásokat, amik talán soha nem jönnek már vissza, de azok az egyesek, azok a nullák, amelyeket a fényképezőgép a memóriakártyára ír és amelyekből aztán a képek lesznek, őrzik Őket nekünk! Mert én ezért fényképezem, ahogyan a főoldalon is olvashattátok, hogy Ti időtálló képeken mutathassátok majd meg a gyerekeiteknek és az unokáitoknak, hogy milyen szerelmesek, milyen szépek, milyen fiatalok voltatok és mennyien szerettek Titeket! Az a legjobb része ennek, amikor Ti beengedtek és megmutatjátok, hogyan szeretitek egymást!
Tagja lettem az Esküvőszervező Műhely csapatának, ahol Alidának köszönhetően rengeteg új barátra és kollégára tettem szert. Csináltunk örömfotózást levendulásban, fotóztam esküvői kreatív sorozatot az IKEA-ban, jegyest a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren és háromszor jártunk idén Szlovéniában, hogy a Júliai-Alpok ölelésében készíthessünk fantasztikus esküvői képeket. Nem tarthatott vissza minket sem árvíz, sem természeti katasztrófa. Ennek egy részét még nem is láthattátok itt a BLOG hasábjain, mert bár idén is megfogadtam, hogy akkor van kész egy anyag, ha az ide is felkerül, de végül ebbe idén is beletört az exponálógombom. Az év végén költözött a weboldal és ha már így esett, dolgoztunk egy kicsit a működésén is. Kívülről nem sok látszik, de a motorháztető alatt, egy sokkal modernebb, biztonságosabb és gyorsabb technológia fut.
(tavaly 14684)
(tavaly 19181)
(tavaly 45001)
Összesen 108 fotózásom volt ebben az évben, ami rengeteg, hiszen ez kis túlzással azt jelenti, hogy a naptári évnek majdnem minden harmadik napján fényképezőgépet ragadtam, és ott voltam Veletek. Ti pedig itt voltatok Velem, amiért továbbra sem tudok elég hálás lenni! Köszönöm az idei rengeteg segítséget Áginak és Zolinak is, akik másodfotósokként rengeteget tettek hozzá az idei évhez, de ne feledkezzünk meg Diusról, Dóriról és Mimiről sem, akik egy-egy fotózásra elkísérve voltak óriási segítség, amikor szükségem volt rájuk!
Akinek még köszönettel tartozom, azok pedig Ti vagytok. Ti akik olvassátok ezt a bejegyzést, akiknek a kattintásai, a nagy pillanatai ott vannak a fenti statisztikában, vagy épp ott lesznek a jövő éviben. Köszönet a szolgáltató kollégáknak a támogatásért, a közös munka öröméért és az ajánlásokért! Köszönet a párjaimnak a bizalomért amit nekünk szavaztak és a páratlan együtt megélt élményekért!
Kívánok fényben, esküvőkben, blogbejegyzésekben gazdag, pixel-, és zárhibában, esküvői bakikban, képzajban, koronavírusban és vőfélyi rigumusokban szegény újévet mindenkinek! Hamarosan érkezik még néhány poszt ide a BLOG-ra, ami eddig nem került fel, jön majd Slideshow és új VLOG epizódok is várhatóak, szóval stay tuned!
Köszönöm Nektek, kétezerhuszonhármat, gyere kétezerhuszonnégy, lefotózlak!