Amióta csak benne vagyok a fotózás és az esküvők világában, azt tartom és hangoztatom is széles körben, hogy a fotósok képi világa, egyedi és megismételhetetlen. Pont erről írok a Hogyan válasszunk esüvői fotóst?! című posztomban is, amikor azt írom, hogy nem lehet minket fotósokat táblázatok, vagy pusztán az ár és a nyújtott szolgáltatások mennyisége alapján megítélni, vagy összehasonlítani. De miért írok most erről?
Visszajutott hozzám nemrégiben egy vélemény, miszerint eljárt felettem az idő. Nem tudom, hogy kitől származik, azt hiszem nem is fontos. Valóban nem ültem fel egyik divatvonatra sem. Nem próbálom természetesség címén eladni, hogy a fű kék, hogy a képeken nincsenek feketék, csak szürkék, hogy a fehér is barnítva van, ez igaz. Emiatt nem néznek ki úgy az általam készített képek, mintha lejárt filmre fotózták volna Őket, hogy aztán a nagyításra még digitálisan rásüssenek egy-két filtert vagy effektet, sőt szándékosan elrontott, bemozdított képeket sem készítek. Nem álltam be abba a sorba sem, ahol minden fehér, minden túlexponált, mert engem még mindig a színek és a kontrasztok mozgatnak és pont ezért nem adtam át már évek óta fekete-fehér képeket sem.
Persze lehet mondani, hogy ez most a divat, hogy a közösségi média ebbe az irányba tolta el a közízlést és ezért néz most ki tízből kilenc és fél fotós referenciaoldala pontosan ugyanúgy, de jegyes és esküvői képeket nem három meg öt évre készítünk. Ugyanolyan bután fogunk majd nézni a most divatos effektekkel ellátott képekre három vagy öt év múlva, ahogy most a három vagy öt évvel ezelőtt készült vintázs enteriőrben készült képekre nézünk.
Szóval ha eljárt felettem az idő, azt szerintem nem most fogjuk megtudni, hanem akkor, ha tíz, vagy húsz év múlva nézzük meg a mostani képeimet. Én addig is maradok az a fotós, aki nem az aktuálisan divatos irányzat után fut. A fotós akit a színek, a kontrasztok és a pillanatok mozdítanak meg és aki azt csinálja amiben hisz, amit jónak tart, amíg erre igény van. Ha majd nem lesz, nem fogom csinálni, de soha nem állok be a sorba, hogy kiszolgáljak egy múló divathóbort által mesterségesen keltett tömegigényt, mert én nem ezért fényképezek. Azért fényképezek, hogy Ti időtálló képeken mutathassátok majd meg a gyerekeiteknek és az unokáitoknak, hogy milyen szerelmesek, milyen szépek, milyen fiatalok voltatok és mennyien szerettek, szeretnek Titeket!
Barátsággal,
Ricsi