Mielőtt nagyon belelendülnénk, szeretném, ha tudnád kedves olvasó, hogy ez egy évértékelő blogposzt afféle hagyomány itt, a BLOG hasábjain. Azért írom, mert segít visszatekinteni, rendszerezni, és egy kicsit talán fejlődni is. A régebbieket sorrendben a zárójelben lévő linkekre kattintva tudod elolvasni (2020,2019,2018,2017,2016,2015, 2014, 2013, 2012).
Azt írtam tavaly, hogy az idei a változások éve lesz, ám akkor még nem sejtettem, hogy a tanulásé is. Ez valószínűleg közhelynek hat de soha ekkora szükségem nem volt arra, hogy megtanuljam elfogadni magamban azt amin (még) nem tudok változtatni és közben megtaláljam azt amin tudok és kell is változtatnom. Ez volt azt hiszem az első lépés afelé, hogy most nyitott szívvel és elmével várhassam az új évet és ráléphessek a fejlődés útjára, amely ezúttal stabil alapokra épül, amely alapok bennem vannak. Tudom, hogy ez most egy fokkal talán az eddigi évértékelőknél is személyesebb, de hiszek abban, hogy Ti akik ezt a blogot olvassátok kíváncsiak vagytok az emberre is a fényképezőgép mögött. Hiszem, hogy akkor is beengedhetlek Titeket, ha épp egy nehezebb időszakban vagyok és örülök ha Ti is így tesztek. Így tudok ott lenni és tényleg megmutatni, képekké formálni a fényt ami megcsillan az érzéseiteken, legyen szó esküvőről, szerelmes képekről, keresztelőről vagy akár egy egyszemélyes portréról. Szóval nem volt könnyű ez az év sem, de van ami nem változik. Hiába volt az év első fele kis túlzással zárva a hozzám hasonló esküvői fotósok számára, mégis számtalan megható vagy épp vidám pillanatban lehettünk jelen a fényképezőgépeinkkel és örökíthettük meg azokat.
Kipróbálhattam magam néhány új területen és hiába tolta rá a járvány és a hideg, csapadékos tavasz a jegyes fotózásokat a szezonra és fordult emiatt elő nem egyszer, hogy heti hét fotózásunk volt, néha még vasárnap, vagy hétköznap is esküvőt fotózva, vagy épp jegyes fotózásra utazva, mi ugyanazzal az örömmel a szívünkben készítettük rólatok a fenti montázsban található képeket. A külföldi fotózások zöme sajnos még idén is áldozatul esett a járványnak, de nagyon úgy tűnik, hogy szépen lassan ezzel is megtanulunk együtt élni és ha minden jól megy akkor jövőre újra lesznek majd utazós fotózások, amik nagyon kedvesek a szívemnek. Ez is egy nagy tanulsága azt hiszem ennek az évnek. Van akinek és aminek a jelenlétével, megint másnak pedig a hiányával vagyunk kénytelenek megtanulni együtt élni. Mindenesetre elképesztő szezon volt a szó minden értelmében és megint csak azt tudom írni amit korábbi években is írtam már. Ismét fantasztikus emberekkel hozott össze bennünket a sors, túlzás és érzelgés nélkül le merem írni, hogy mindenkit akivel vagy akinek idén dolgoztunk, volt miért szeretni. Persze, nem akarok álszent lenni, szolgáltató vagyok, ebből élek, de már rég nem az motivál, hogy majd ebből fizetem be a számlákat. Nyilván ez sem elhanyagolható szempont egy vállalkozás tekintetében, de sokkal inkább az motivál, hogy ott lehetek Veletek a nagy pillanataitokban és rajtam múlik, hogy mit tudtok majd ebből visszanézni és magatokkal vinni akár évekre, évtizedekre. Ezért van az, hogy ez számomra sokkal több mint egy munka, sokkal inkább hivatás, sőt, ez az életem! Köszönöm ezt Nektek! Elismerés is érkezett, még ha nem is díj formájában, azért számomra mégis nagy dolog volt, hogy az idei Az Év Esküvői Fotósa pályázaton az egyik képem a legjobb kilenc közé került.
(tavaly 14346)
(tavaly 18755)
(tavaly 45755)
A statisztikán persze megint látszik, hogy a weboldal és a BLOG frissítésével idén sem sikerült úgy haladnom, ahogyan szerettem volna, vagy, ahogyan azt itt korábbi ehhez hasonló posztokban ígértem, de annyi kép készült és várta, hogy feldolgozásra és bemutatásra kerüljön, hogy idén először, nem sikerült a végére érnem. Az esküvők ugyan mind egy szálig átadásra kerültek legalább digitális formában, de maradt néhány kis sorozat amiknek az utómunkálatai már az újévre csúsznak.
Idén Alexa búcsúzik a csapattól. Alexa, akivel eredetileg egy szezonban egyeztünk meg, amiből aztán három lett. Ez alatt a három szezon alatt Alexa huszonhárom esküvőn és megszámlálhatatlan egyéb fotózáson volt a másodfotósom, az asszisztensem, a segítségem, a pszichológusom és az egyik legjobb barátom. Nincsenek rá szavak, hogy mennyire hálás vagyok Neki mindezért! Azt a lelkesedést és mosolyt kívánom Alexának minden fotózására a jövőben, amit magával hozott minden közös fotózásunkra!
Ezen felül pedig Nektek is újra köszönök mindent! Hálás vagyok, hogy itt vagytok és ott lehettünk veletek! Köszönet a szolgáltató kollégáknak a támogatásért, a közös munka öröméért és az ajánlásokért! Köszönet a párjaimnak a bizalomért amit nekünk szavaztak és a páratlan együtt megélt élményekért! Külön köszönöm azt, hogy rugalmasan álltatok a vírushelyzet okozta új kihívásokhoz és Ti is láttátok, hogy együtt vagyunk ebben a helyzetben! Külön köszönet illeti még Zolit és Gábort is amiért szinte minden fotózáson ott voltak, másodfotósként, segítségként, sofőrként és barátként egyaránt. Köszönet Nektek mind akik olvassátok az írásokat, nézitek a képeket, lájkoltok, kommenteltek!
Ezúton kívánok fényben, menyasszonyokban és vőlegényekben, esküvőkben, blogbejegyzésekben gazdag, zárhibában, esküvői bakikban, képzajban, koronavírusban és vőfélyi rigumusokban szegény újévet mindenkinek! Jövőre érkezik egy halom új poszt ide a BLOGra a tavalyi esküvők és fotózások képeivel. Gyere 2022, nagyon várlak!