Lacival úgy kezdődött a barátságunk, hogy tizennégy évesen, kamaszként a középiskolát kezdve, beültünk ugyanabba a padsorba irodalomórán, aztán négy évig röhögtünk. Érettségikor kicsit kevésbé, de azért még ott is. Azóta is összeülünk néha röhögni, csak annyi változott, hogy most már Lotti és az ominózus padsorban ülők mellett Kinga is velünk nevet és ez így van jól. Boldog vagyok, hogy a barátom olyan társat talált magának amilyen Kinga és most már Őt is a barátomnak mondhatom. Az esküvőn egyébként vendégek voltunk, csak a kreatív képeket készítettük mi, talán az demonstrálja a legjobban, hogy mennyire jól éreztük magunkat, hogy az utolsók között jöttünk el a lagziról. Köszönjük, hogy ott lehettünk!
Kinga, Laci: Boldog vagyok, hogy egymásra találtatok és tudom! Szeretünk benneteket! Minden jóból, jó sokat Nektek!
