Már többször írtam arról, hogy mennyire más olyan embereket fotózni, akiket közelebbről is ismerek, de még ettől is sokban különbözik, ha olyanokat fotózhatok akik még közelebb állnak hozzám, mondhatni családtagok. Gréti és Ahmi kapcsolatát majdnem a kezdetektől figyelemmel kísérhettem és pont ezért még nagyobb örömmel töltött el, hogy én örökíthettem meg a nagy napjukat. Büszke voltam rájuk és jó érzés volt ott állni a templomban az oltárnál és Őket fényképezni, amint egymás ujjára húzzák a gyűrűt és kimondják azokat a szavakat, amik talán a legjobban szemléltetik, hogy miért szeretek esküvőket fotózni. A kreatív sorozat egyébként a festői szépségű horvátországi Pulában és környékén készült. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy köszönetet mondjak Nevenka Dadićnak és az Archaeological Museum of Istria munkatársainak, akik nélkül nem jöhetett volna létre ez a sorozat. (Special thanks for Nevenka Dadić and all of the co-workers of the Archaeological Museum of Istria.We are very thankful!) Egy álom teljesült azzal, hogy végre tengerparton is fotózhattam menyasszonyt és vőlegényt, az Arénában való esti fotózás pedig már csak a hab volt a tortán. Bízom benne, hogy lesz még ilyen, hiszen Róma és Velence sincsenek olyan messze! 😉
Gréti, Ahmi: Sok boldogságot, mosolyokat, kézfogásokat és apró érintéseket kívánok nektek, amik nem múlnak el soha és újra és újra megismétlődnek, újra és újra lángra lobbantva ezzel az egymás iránt érzett szerelmeteket!
A kreatív sorozat képei:
A Nagy Nap képei:
