Már többször írtam arról, hogy mennyire más olyan embereket fotózni, akiket közelebbről is ismerek, de még ettől is sokban különbözik, ha olyanokat fotózhatok akik még közelebb állnak hozzám, mondhatni családtagok. Gréti és Ahmi kapcsolatát majdnem a kezdetektől figyelemmel kísérhettem és pont ezért még nagyobb örömmel töltött el, hogy én örökíthettem meg a nagy napjukat. Büszke voltam rájuk és jó érzés volt ott állni a templomban az oltárnál és Őket fényképezni, amint egymás ujjára húzzák a gyűrűt és kimondják azokat a szavakat, amik talán a legjobban szemléltetik, hogy miért szeretek esküvőket fotózni. A kreatív sorozat egyébként a festői szépségű horvátországi Pulában …

Akár a mezítlábas szerelem címet is adhattam volna ennek a bejegyzésnek (amikor a képeket nézitek majd megértitek miért), pedig egy pillanatra úgy nézett ki, hogy nagy eső jön és elmos majd mindent, de aztán mégsem így lett és az Álomesküvő a Szabadban csapata igazi sátras álomlagzit hozott össze Juca és András nagy napjára, elképesztően igényes dekorációval és nagyon hangulatos fényekkel (utóbbiért én így utólag is nagyon hálás vagyok nekik, de szerintem nem én vagyok az egyedüli). Meghatott rokonok, barátok, mókás, táncos bevonulás és szerelem jellemezte a szertartást, remek hangulat, finom ételek a lagzit. Juca, András: Nagyon sok boldogságot kívánok nektek …

Az időjárás ezúttal kegyes volt hozzánk (bár tény, hogy a jegyes fotózásra is volt majdnem egy óránk eső nélkül) de ennél egy picivel most  többet szerettünk volna. Megkaptuk. Kellemes időnk volt és mivel az idei szezon egyik leghosszabb hétvégéje várt rám, igyekeztem nagyon felkészült lenni, minden szempontból. Gina és Tomi szertartása a város felett hangulatosra és meghatóra sikerült. Gina a jól megválasztott bevonulózenével, gyönyörű ruhájával és mosolyával szinte azonnal a földhöz szegezte a megjelenteket amint belépett a széksorok közé. Mindenkinek kiült az arcára a csodálat, Tomi pedig büszke mosollyal az arcán várta, hogy kimondják azt a bizonyos szót és az egészet …

Tudom, sokadszorra írom, hogy a jegyes fotózás után nagyon vártuk az esküvőt, de nem tudok mit tenni. Ha minden párosunkkal ilyen klassz fotózásokon veszünk részt, akkor bizony várjuk az esküvőt és rend szerint nem is csalódunk, erről pedig muszáj írnom, na! Így volt ez esetünkben is. Persze volt azért min izgulni a nagy napon, de a szertartás kezdetére végül minden összeállt. Mindig szerettem a saját szavas fogadalmakat, van egy varázsuk, ami az anyakönyvvezető által előmondott fogadalomnál egy picit talán kevésbé érződik és a pár is jobban elérzékenyül, hiszen a saját gondolataival fogad örök hűséget a vele szemben állónak. A  szertartást egyébként …

A jegyes fotózás után alig vártuk az esküvőt, a nagy nap pedig el is jött hamar. Melcsi és Gábor nem okoztak csalódást. Már a készülődés is remek hangulatban zajlott, így volt mire alapozni a nap további eseményeit. Megható szertartások, egy kis hintózás és némi fotózás után, hatalmas buli következett. Méltó módon sikerült megünnepelni, hogy Melcsi és Gábor összekötötték az életüket. A kreatív portrésorozat elkészítésére sem kellett sokat várni, már hétfő este úton voltunk az egyik kedvenc idei helyszínemre, hogy közel másfél órát sétáljunk, teljes menetfelszerelésben. (Ezúton is köszönöm, mindenkinek aki velünk tartott.) Melcsi, Gábor: Maradjatok meg mindig olyan bohém, vidám …

Juci és Joci már a jegyes fotózáson meggyőztek arról, hogy Őket jó lesz fotózni, így hát nem árulok el nagy titkot amikor azt írom: alig vártuk az esküvőt. Nem kellett csalódnunk. Bár a kreatív sorozat elkészítése alatt eleredt  az eső, egy rövid időre, néhány perc után el is állt, szóval mondhatjuk, hogy még az időjárással is szerencsénk volt. A szertartások meghittek voltak, a Kiskulacs Vendéglőben tartott néptáncos lagzi pedig feltette a pontot arra a bizonyos i-re. A szállásra mondjuk némi tévelygés után találtunk csak vissza, de ez nem tudta beárnyékolni a jókedvünket. Juci, Joci: Csupaszív emberek vagytok, akiknek minden érintéséből …

Hosszú séta várt ránk, de eltökélten érkeztünk a Mecsek lábánál az erdő szélén megbújó kis faluba, Óbányára. Lelkesedésünk még a nagyjából egy órás séta végén sem hagyott alább, így hát neki is láttunk a fotózásnak. Gumicsizmában és nélkül is készültek képek, Gréti és Ahmi pedig hamar feloldódtak a fényképezőgépem előtt. Persze ez valószínűleg a régi ismeretségnek és a félig-meddig rokoni szálaknak is köszönhető. Kalandos délután volt, ami után alig vártuk az esküvőt nem is beszélve az azt követő három naposra tervezett horvátországi kreatív fotózásról. Erről is hozok majd képeket hamarosan, de előbb jöjjenek a jegyes fotók:

Írisz és Roland nagy napját a végtelen odaadás és szeretet jellemezte, nem csak egymás felé de a család és a barátok részéről is. Persze ez így természetes, de mégis ritka, hogy ennyire érezhető és látható. A barátok már délelőtt  sürögtek-forogtak, díszítettek, amiből egyébként a pár is kivette a részét és ezt nem csak látni volt jó de fényképezni is. Igazi Rácz Tanyás júliusi esküvő volt, annak minden szépségével, festői környezetben amit nagyon élveztünk. A másnapi kreatív fotózás pedig már csak a hab volt azon a bizonyos tortán. Írisz, Roland: Köszönöm, hogy ott lehettem és én örökíthettem meg ezeket a pillanatokat. …