Verőfényes napsütésre ébredhettünk azon az október eleji szombaton, pedig álmodni sem mertem volna arról, hogy ilyen gyönyörű időnk lesz. Anett és Miklós mertek álmodni és nem is kellett csalódniuk. A nap hét ágra sütött és kellemes őszi napnak néztünk elébe. Azt hiszem, lehet ebben némi varázslat, már ha az önmagában nem lenne elég varázslatos, hogy két ember összeköti az életét. Lehet akármilyen zimankó, vagy ítéletidő, ha esküvő van, szinte biztosan enyhül egy kicsit.
Egy gyors kreatív fotózás után a kikérők következtek majd a Székesegyházba mentünk, ahol Anett és Miklós Isten színe előtt is örök hűséget fogadtak egymásnak. Itt egy kis baki is beiktatásra került, sikerült ugyanis kis híján hason lejönnöm az oltárhoz vezető lépcsősoron, ami valljuk be kevésbé vicce,s ha az ember fiáról minden irányból fényképezőgépek lógnak. Máig nem tudom, hogy valami felsőbb hatalom mentett-e meg az eséstől, vagy csak a gyors korcsolya edzések növelte egyensúlyérzék segített rajtam, mindenesetre nagyon megkönnyebbültem amikor újra stabil lábakon állva konstatáltam – Nem kell az arcommal tompítani az esést a templom márványpadlóján. 🙂
A polgári szertartás a Dóm Múzeumban került megrendezésre, gyertyagyújtás, éneklés, szülői örömkönnyek közepette majd a nászmenet Mecseknádasdra indult, hogy lakodalmat üljön, bár ülni viszonylag kevés embert láthattunk, sokkal jellemzőbb volt a vendégseregre a tánc és az önfeledt öröm. Jó érzés volt ilyen embereket fényképezni.
Anett, Miklós: Köszönjük, hogy megosztottátok velünk életetek talán egyik legfontosabb napjának legfontosabb pillanatait. Legyetek nagyon boldogok!
Te pedig, kedves olvasó nézd meg Anett és Miklós jegyes fotóit is ha még nem láttad volna. Kattints IDE!
