Így az év végéhez közeledvén azt hiszem eljött az ideje egy kis visszatekintésnek. Itt az ideje végignézni, hogy mit is csináltam idén és nagyjából körvonalazni, hogy merre tovább, hova is igyekszem, milyen céljaim vannak a jövőt tekintve. Rengeteg minden történt idén, nagyon sok kedves emberrel találkozhattam és azt hiszem írhatom, hogy mindannyian adtak nekem valamit magukból hiszen a legtöbb esetben olyan pillanatokban voltam mellettük a fényképezőgépemmel amelyek egyszeriek és megismételhetetlenek, én pedig megpróbáltam a lehetetlent, megpróbáltam fényképek formájában visszaadni valamit ezekből a pillanatokból. Rengetegszer kattant a fényképezőgépem zárszerkezete, ami temérdek fotót eredményezett, hivatalosan is fényképész és fototermék kereskedő lettem, ismét második …

A Varázspadlás egyik macijának fotójával és egy saját készítésű time-lapse videóval szeretnék áldott, békés, boldog ünnepet kívánni minden kedves látogatómnak, olvasómnak. Egyetek bejglit, pulykát és szeressétek egymást. Ha épp nincs kéznél a talp, vagy rossz az égősor, esetleg szénné égett a sütőben felejtett étkek egyike vagy mindegyike, számoljatok el tízig és ne ugorjatok egymásnak, elvégre ez a szeretet ünnepe. Ne feledjétek, az ajándék arról szól, hogy gondoltunk a másikra, nem pedig arról, hogy az milyen értékű. Ugyan idén sajnos nem volt időm a tavalyihoz hasonló nagyobb lélegzetvételű karácsonyi meglepetést készíteni, de azt hiszem belefér ha idén is a tavalyit osztom …

A következő néhány bekezdésben Lotti írását olvashatjátok, amit az én fotóim követnek majd. 🙂 A Macik a szeretet nyelvén beszélnek és nem ismerik a magázódást  – mondta Zizi néni, mikor beléptünk. Egy varázslatos hely, több mint 800 macival, hercegnő jelmezekkel, trónteremmel és hatalmas ágyakkal… báb és afrikai maszk-kiállítás autentikus sátorral és hangszerekkel… és minden kézbe vehető. Azt hiszem, gyerekkoromban így képzeltem el a mennyországot. Akárki tér be Pécsett a Varázspadlásra, az első dolog, hogy a szemei kikerekednek, az álla leesik és hosszú percekig tátva marad a szája, ahogy felfedezi Zizi néni csodabirodalmát. A Varázspadlás lakóiról már verseskötetet is írtak, könnyen elképzelhető, ahogy éjjel leszökkenve a polcokról és ágyakról nagy mulatságokat tartanak …

Rózsa és Maik egy igazán pécsi sorozatot szerettek volna magukról, némi karácsonyi, illetve téli hangulattal megfűszerezve. Viszonylag korán találkoztunk a belvárosban, hogy aztán a Niké szobornál készítsük el az első néhány képet. Nem panaszkodhattam, pillanatok alatt egy hullámhosszon voltunk, megvolt a közös hang, így egy-két kép elkészülte után már szinte élesben fotózhattam. Az első néhány kép még ismerős fotóalanyoknál is az ismerkedésé és a „fotós-modell” kapcsolati híd kiépítésének jegyében telik. Ha ez nincs meg akkor az egész anyag halott lehet, ezt pedig senki sem szeretné. A híd itt szinte azonnal felépült így következő megállónk egy nagyobb farakás volt, tetszett a …

 Talán emlékeztek még néhányan a szebb napokat is megélt, F. Buchta által vizsgadarabként elkészített Schüler von Bösendorfer versenyzongorára és Dorkára. Velük az első Őszi Hangok fotósorozatomban ismerkedhettetek meg és bár már akkor ígértem folytatást erre mostanáig kellett várni. Jóllehet közel sem előzte meg annyi előkészület és munka ezt a sorozatot mint a korábbi képeket, de azt hiszem írhatom, hogy ez sem sikerült rosszul, sőt… Ha már ott voltunk készítettünk néhány anya-lánya fotót is, ugyanis Réka édesanyja, Tímea is elkísért minket a fotózásra. Jó volt látni, hogy valóban támogatni és segíteni jött és nem ellenőrizni, ahogyan azt sok szülő tette volna …

Elképzelni és remélni sem tudtam volna jobb lezárását az idei esküvős szezonnak mint Teo és Árpi esküvőjét. Minden úgy volt és ott volt ahogyan azt szerettem volna. Egyedül talán csak az tört némi borsot az orrom alá, hogy a dupla vállpántom egyik felét sikerült édesapám autójában felejtenem amit még kora reggel az ország másik felébe vittek így nélküle kellett megoldanom ami persze nem volt egyszerű de azért sikerült. Bízom benne, hogy ennél nagyobb problémám sohasem lesz. 🙂 A kreatív fotózást a Papucsban kezdtük, ami még akkor is jó alaphangulatot teremtett ha tudtuk, hogy egyikünk sem fogyasztott semmilyen alkoholtartalmú italt. Muszáj …

avagy, hogyan segítsem a fotós munkáját az esküvő előtt, közben és után? Az esküvő életetek egyik, ha nem a legdrágább bulija. Fontos, hogy jól érezzétek magatokat közben, hogy rátok jellemző legyen, hogy a magatokénak tudjátok érezni. Ez az írás a fotós kiválasztására és a vele való együttműködésre fókuszálva igyekszik segíteni egy kicsit ebben. Telis tele vannak az online fórumok, kérdezős-válaszolós oldalak és esküvői csoportok (leendő) párok kérdéseivel azzal kapcsolatban, hogy hogyan válasszanak fotóst, érdemes-e egyáltalán professzionális esküvői fotográfust megbízni. Fotós?Minek? Rengeteg helyen olvasom, hogy felesleges pénzkidobás fotósra költeni, mert úgyis mindenkinél lesz fényképezőgép és a Józsi meg a Klári esküvőjén …

Napok óta posztolok a személyes Facebook falamra egy rudliról. Minden áldott reggel békésen legelésznek, méghozzá ugyanott, ugyanakkor. Egészen addig a pontig teszik ezt, amíg olyan közelségbe nem érek a fényképezőgépemmel, hogy esetleg képeket is készíthessek róluk. Ma nem hagytam magam, bár tény, hogy tanulságos volt a mai reggel, több szempontból is. Egyrészről rá kellett jönnöm, hogy valószínűleg én vagyok az egyetlen olyan hülye ezen a világon aki kistelével az őzek után futva próbálja meg őket lefotózni, a nálam értelmesebbek lest építenek, de legalábbis álcahálóval vagy lessátorral próbálkoznak, esetleg megfelelő gyújtótávolságú objektívvel fényképeznek, bár ez utóbbi igen drága mulatság. Mindenesetre ezt …

Verőfényes napsütésre ébredhettünk azon az október eleji szombaton, pedig álmodni sem mertem volna arról, hogy ilyen gyönyörű időnk lesz. Anett és Miklós mertek álmodni és nem is kellett csalódniuk. A nap hét ágra sütött és kellemes őszi napnak néztünk elébe. Azt hiszem, lehet ebben némi varázslat, már ha az önmagában nem lenne elég varázslatos, hogy két ember összeköti az életét. Lehet akármilyen zimankó, vagy ítéletidő, ha esküvő van, szinte biztosan enyhül egy kicsit. Egy gyors kreatív fotózás után a kikérők következtek majd a Székesegyházba mentünk, ahol Anett és Miklós Isten színe előtt is örök hűséget fogadtak egymásnak. Itt egy kis …