Tudjátok vannak azok a barátságok, amikben a feleknek ritkán van alkalma személyesen találkozni, de hiába telnek el hónapok, vagy akár évek, úgy köszönnek egymásnak amikor újra találkoznak, mintha csak tegnap köszöntek volna el utoljára. Évek teltek el azóta, hogy Jucival és Tibivel összezártuk magunkat egy autóba, hogy fél Európán átautózva, későn fekve és korán kelve, térdig gázolva a jéghideg hegyi tavakban elkészítsük az esküvői kreatív sorozatukat. Mégis olyan volt most Őket újra látni, boldog családként, mintha naponta találkoznánk és pont ugyanolyan jót beszélgettünk, miközben elkészítettük az alábbi képeket. 🙂
