Szolgáltatói körökben sokszor esik szó a kevésbé kompetens kollégákról, sokan, sokat panaszkodunk azokra, akiket nem szívesen ajánlunk tovább, vagy akivel kifejezetten nehéz volt együtt dolgozni. Emiatt régóta terveztem, hogy elkezdem egy kicsit részletesebben bemutatni azokat, akiket értékes tagjainak tartok az esküvői szcénának és akikkel jómagam is szívesen dolgozom együtt, sőt Nektek is jó szívvel ajánlom Őket. Teszem ezt pont azért, hogy ne mindig csak panaszkodjunk, hanem vegyük észre és emeljük ki azokat, akik jók abban, amit csinálnak, akik szívből és lélekkel, a párokért, értetek dolgoznak. Még mindig Pécs környékén járunk, a palkonyai Borverandára kalauzollak el benneteket ebben a bejegyzésben, ahol …

Nemrég rábukkantam egy lehetőségre, amely, bár főleg esküvőszervezőknek szólt, szerencsére nem kizárólag, ezért jó ötletnek tűnt fotósként élni vele. Aki régóta követi ezt a BLOG-ot, az tudja, hogy sosem vitattam a szervezői munka létjogosultságát vagy szükségességét, csak a jutalék intézményét tartom rettentő károsnak. Pont ezért szerettem volna többet megtudni a szervezők munkájáról, mert egyrészt szerettem volna még hitelesebben véleményt formálni ebben a kérdésben, másrészt pedig szerettem volna jobban felkészülni azokra az esetekre amikor esetleg szervező hiányában nekem kell ezekből a feladatokból néhányat átvállalni. Persze egyelőre biztosan nem török esküvőszervezői babérokra, de azért szeretnék a lehető legtöbbet segíteni a párjaimnak ha …

Tudjátok vannak azok a barátságok, amikben a feleknek ritkán van alkalma személyesen találkozni, de hiába telnek el hónapok, vagy akár évek, úgy köszönnek egymásnak amikor újra találkoznak, mintha csak tegnap köszöntek volna el utoljára. Évek teltek el azóta, hogy Jucival és Tibivel összezártuk magunkat egy autóba, hogy fél Európán átautózva, későn fekve és korán kelve, térdig gázolva a jéghideg hegyi tavakban elkészítsük az esküvői kreatív sorozatukat. Mégis olyan volt most Őket újra látni, boldog családként, mintha naponta találkoznánk és pont ugyanolyan jót beszélgettünk, miközben elkészítettük az alábbi képeket. 🙂

Sokat töprengtünk, hogy egyáltalán elinduljunk-e, mert sem az előrejelzés, sem az ablakon öt percenként történő kinézegetés nem kecsegtetett túl sok jóval, de végül úgy döntöttünk megpróbáljuk. Jól tettük. Csilla és Szabi jegyes fotózása előtti és utáni két hétben sem nagyon volt olyan napos, kellemes koraeste mint aznap. Ez amúgy szerintem akár valamiféle jel is lehet, hihetjük, hogy csak az Ő kedvükért sütött ki a Nap arra a néhány órára, hogy a Mecsek erdeinek talajszintjét, fehér virágokba borító medvehagymamezőkön, vagy az Orfű és Abaliget közötti repcetáblával a háttérben készítsünk egy pár klassz, szerelmes fotót és közben jól érezzük magunkat. Ezek után …

A Budaörsi Kopárok remek helyszín egy jegyes fotózásra és ezt Ivett és Peti is így gondolták. Én sok éve már jártam itt fotózni – és nem hittem, hogy ezt egyszer leírom ezen blog hasábjain de – komolyan kilógott a nyelvem mire felértem a találkozónk helyéül megjelölt kis kápolnáig. Oké, persze a fotós táskám közel tizenöt kiló, de azért na! A párosunkon persze nem látszott semmi, még csak a levegőt sem kapkodták. Kicsit irigy is voltam! Egyébként amikor Pécsről elindultam, Pécsett már esett, szóval kicsit féltem, hogy elkap minket egy kiadós eső és elmossa a jegyes fotós ambícióinkat, de szerencsére pont …

Ez a sokadik olyan bejegyzés itt a BLOG hasábjain, amit azzal kezdek, hogy a bejegyzésben szereplőket nem először fotóztam. Nem tudom, hogy azért van-e ez így mert már több, mint tíz éve fotózlak benneteket és a nagy számok törvénye alapján, sok emberből, vissza is sokan tértek, vagy azért mert jól csinálok valamit, de én szeretném hinni, hogy egy kicsit a másodikról is szó van és ez jó érzéssel tölt el. Jó nem csak látni, de megörökíteni az életetek fontosabb mérföldköveit. Márpedig amikor új élet érkezik egy családba az fontos mérföldkő és maga a várakozás is fontos része a folyamatnak. Esztivel …