A tegnap esti kudarc után, amikor is a Tettyén lévő feszülethez felmászva derült ki, hogy mindkét akkumlátorom csütörtököt mondott – Jé, tegnap csütörtök volt! – ma újra fényképezőgépet ragadtam, és Longival együtt a Mecsekre indultunk. Ideje volt már ellőnöm néhány képkockát, mert nagyon rég fotóztam, leszámítva persze a kedden megejtett testfestett hölgyemény megörökítését, akiről egyelőre még nem árulnék el többet.
Ilyenkor év végén mindig elszorul egy kicsit a szívem, egy kicsit negatív érzések kerítenek hatalmukba, és végiggondolom, hogy mit terveztem az évre és mit sikerült elérni belőle, és újra és újra megállapítom, hogy a tervek arra valók, hogy minden tökmásképpen alakuljon. Ez persze egyfelől rossz, mert azért szövögetünk terveket, hogy megvalósítsuk azokat, egyfelől pedig jó mert egy-egy kudarc általában új alternatív útvonalat nyit az életünkben. Így történt ez velem is, sokszor máskor, és idén is, és valószínűsítem, hogy így fog jövőre is.
Akárhogy is én ezekkel a képekkel kívánok mindenkinek sikerekben gazdag, boldog új esztendőt!
