A cipőm nehéz a ráragadt sárdaraboktól, hajamat hűvös szellő borzolja. A titkos projekt mára tervezett része letudva, visszafelé igyekszünk az autóhoz. Vigyázva, halkan lépek, Lotti árnyként suhan mellettem a szürkületben, de a hegyre pillantva lélegzetelállító látvány tárul elém. Zihálva kapok a fényképezőgépemért, Lotti pedig megtorpan mellettem. Látja mire készülök, csendben figyel. A fényképezőgép redőnyzára hangos kattanással teszi a dolgát, elhúzódik a szenzor elől, az objektív lamellái összehúzódnak majd újra kinyílnak majd az elektronikáé lesz a főszerep. A fényből bitek és bájtok lesznek, a kártyára kerülnek hogy aztán megmutathassam nektek, amit láttam és leírhassam, hogyan történt amikor elkészült a fotó. Így. 🙂