Álmosan nyúltam a telefonomért amikor az először rezegni kezdett. Máté barátom hívott akiről egy jó ideje csak keveset hallottam. Megkérdezte van-e kedvem egy rövidfilm forgatásán werkfotózni én pedig mivel úgyis szezonon kívül vagyunk, igent mondtam és mielőtt felocsúdhattam volna, egy nagyon pici, nagyon női és nagyon rózsaszín-narancssárga színű kisautóval száguldottam a főváros felé egy halom felszerelés egy grafikus-technikus és egy kameraman társaságában. Az autó méreteiből adódóan igencsak átértékeltem, hogy mivel szállítható el egy filmes stáb teljes felszerelése, három ember és néhány különlegesen finom szendvics.
Mint kiderült a „LISZT hangjai” című kísérleti koreografikus mozgókép forgatására igyekeztünk amely, az Értékmegőrző | SAFE Studio gondozásában került megvalósításra, Szűcs Réka és Sallay Dániel rendezésében. Ahogyan Réka fogalmazott, a film Liszt Ferenc késői zongoradarabjainak kortárs táncban, vizuális művészetben megfogalmazódó transzformációja. A kamera mögött Szabó Gábor HSC. állt, akiről többször hallottam már, hogy a magyarországi filmipar egyik nagymestere, most pedig azt is megértethettem, hogy miért, kattintsatok a nevére és nézzétek meg a weboldalát, érdemes. A projekt koreográfus-előadói: Góbi Rita, Grecsó Zoltán, Juhász Péter, Simkó Beatrix, Szűcs Dóra Ida és Varga Csaba. Elképesztő volt látni ezeket az embereket munka közben, néha olyan mozdulatsorokat bemutatva melyeknek a puszta látványa is arra késztetett, hogy leltározni kezdjek a testrészeim, főleg a végtagjaim meglétét illetően, majd önkéntelenül is elismerően bólogatni kezdjek.
A szállásunk egyébként egy budapesti hostelben volt, amit valami megfoghatatlan kettősség jellemzett. Képzeljetek el nagyon régi budapesti bérházakat, nagyon-nagyon régi szocreál bútorozással és berendezési tárgyakkal amelyekben minden sarokban van UTP végpont és WiFi elérés, a bejáratnál pedig egy bár. A múlt és a jelen találkozásai ezek, ettől függetlenül egyébként teljesen rendben volt, bár a szobák zárhatósága azért hagyott némi kívánnivalót maga után, de talán ez volt az egyetlen hibája.
Őszintén szólva magam is meglepődtem, hogy mennyivel közelebb tudott hozni ez a két nap ehhez a világhoz. Határozottan élveztem a forgatást, jó volt olyan emberek szemével látni a világot akik teljesen mást látnak belőle mint én, jó volt új embereket megismerni de főleg inspiráló volt látni, hogy mások mennyire elhivatottak azon a területen ahol alkotnak. Fárasztó volt de megérte mert nagyon jól éreztem magam. Alig várom a filmet, ha elérhető, vagy megtekinthető lesz valamilyen formában, arról mindenképpen értesítelek majd benneteket!
