Amikor ősszel fotóztam Virágot, azt írtam, hogy az ősz mindig klassz hátteréül szolgál egy igéző szempárnak és egy szép mosolynak. Az igazság az, hogy – bár akkor ebbe nem gondoltam bele – ez nem csak az ősszel lehulló falevelekre igaz, hanem a tavasszal ébredező Budapestre is. Ezzel a felvetéssel indultunk el fényképezni azon a tavaszi délutánon. Nagyon jó volt végre egy kicsit kiszabadulni a négy fal közül, színeket látni és fényképezni. Az pedig kiderült, hogy ezek a szemek és ez a mosoly, az én arcomra is mosolyt csalnak és még mindig szaporábbá varázsolják a szívverésem, mindegy, hogy a fényképezőgépem keresőjén át nézem-e.