Sokszor írtam már arról ezen BLOG hasábjain, hogy ha találok egy új helyszínt, akkor azt igyekszem többféle célra felhasználni. Így kerültünk Nikivel a képeken látható sziklás részre, ugyanis portrét még nem fotóztam itt. Niki, állítása szerint nem vett részt korábban fotózáson, ennek ellenére otthonosan mozgott a fényképezőgépeim előtt, mintha mindig is ezt csinálta volna. Látszott, hogy jól érzi magát és azt hiszem ez a képekre is jó hatással volt.

Sajnos az esküvők mellett kevés lehetőségem van portréfotókat készíteni, pedig mindig is közel állt hozzám a műfaj. Diussal egy koranyári estén fotóztunk, egy búzatáblában, mígnem egy – valószínűleg helyi – egér ránk nem cincogott. Na, most én nem tudok egérül, de gyanítom zavarta, hogy ott vagyunk és mivel illetlenségnek tartottuk volna ha ennek ellenére maradunk és az otthonukban zavarunk másokat, ráadásul a Nap is lement közben, az alábbi képekkel a memóriakártyán távoztunk.

Egy kicsi, vagy egy személyes vállalkozás esetében rengeteget számít a személyes benyomás, főleg a mai világban, amikor a járványhelyzet miatt igyekszünk a minimálisra csökkenteni a személyes kontaktust. Persze járványhelyzettől eltekintve is fontos, hogy az ügyfeleitek lássák az embert a szolgáltatás vagy a termék mögött, ehhez pedig elengedhetetlen néhány portréfotó, Rólatok! Vivi tudta ezt amikor megkeresett azzal az ötlettel, hogy készítsünk róla néhány képet az induló vállalkozásához én pedig örömmel nyúltam a fényképezőgépemért, mert az esküvők mellett nagyon szeretek portrékat készíteni. Ha úgy érzed, hogy a Te vállalkozásodhoz is kellene pár jó fotó, Rólad, keress bátran!

Eléggé elmaradtak a portréfotózások az utóbbi időben, talán Laura volt az utolsó akiről képeket mutattam Nektek, de az esküvőszezon általában háttérbe szorít minden mást. Többek között ezért most látjátok ezeket a képeket is, pedig már tavaly ősszel elkészültek. Katiról egyébként azt kell tudni, hogy nagyjából három éves lehetett amikor utoljára képet készítettem róla, aztán több mint tíz évvel később megkeresett, hogy szeretne magáról néhány képet. Íme!

Lassan már hagyományosnak mondható, hogy késő-tavasszal vagy kora-nyáron legalább egyszer fényképezzük Évit. Nem volt másként tavaly sem. Hatalmasat sétáltunk az Óbányai-völgy meseszép ösvényein és közben az alábbi képeket készítettük. Reméljük lesz még ilyen!

A képek bármilyen nemű felhasználása, újraközlése, módosítása a modell és a szerző írásos beleegyezése nélkül szigorúan TILOS (ilyen nyilatkozatot viszont nem adunk 🙂 ), és azonnali jogi lépéseket von maga után. A fotók tartalmazhatnak olyan elemeket melyek miatt megtekintésük csak 18 éven felülieknek ajánlott. Továbbá kérek mindenkit, hogy ha véleményt nyilvánít, azt kulturált formában tegye! Sajnos ritkán van lehetőségem aktot fotózni és még ritkább, hogy nektek is mutathatok a képekből,  pláne, ritka, hogy egy egész blogbejegyzésnyit. Persze kivételek mindig vannak és mint tudjuk erősítik a szabályt. Így készültek el ezek a képek amiket lejjebb láthattok és ennek eredménye az is, hogy egyáltalán láthatjátok …

Talán azt senkinek sem kell magyaráznom, hogy milyen jó érzés, amikor valaki rendszeresen visszajáró ügyféllé, majd szépen lassan ügyfélből baráttá válik. Egy esküvőfotósnál ez egyébként is mindennapos, hiszen egy nagyon pozitív közegben találkozunk az ügyfeleinkkel és a jó képek érdekében amúgy is ki kell velük építenünk egy viszonylag sajátos bizalmi viszonyt, de mégis, amikor valaki ötödik alkalommal kér fel, hogy fotózd, az nagyon jól tud esni. Eszter és Gergő jegyes fotói után az esküvőjükön fotóztam, majd pocakfotóztunk, majd babafotóztunk és most egy családi sorozat is készült róluk. Nem is szaporítanám a szót, de tudnotok kell, hogy hálás vagyok a bizalmatokért! …

Az esküvői sorozatok mellett egyre kevesebb  időm marad portrézni, viszont  szerencsére egyre sűrűbben fordul elő, hogy a menyasszonyok egy klassz portrésorozattal ajándékozzák meg leendő férjüket és enyém a megtisztelő feladat, hogy ezeket a képeket elkészítsem. Sajnos egyrészt az ajándék meglepetés jellegéből, másrészt pedig a többség szégyenlősségéből adódóan ezeket a képeket Ti ritkán láthatjátok. Ez azonban most más. Bogi és Peti megengedték, hogy megmutassak közülük néhányat nektek is, amit ezúton is köszönök nekik! 🙂

Régóta húzódott már, hogy elkészítsük Anikó portrésorozatát, de valami mindig közbeszólt. Most sem volt épp felhőtlen az időjárás, de mi nem hagytuk magunkat és így is nekivágtunk az Óbányáról kifelé vezető túraútnak, hogy a pataknál a vízesésekkel a háttérben fotózzunk. Sikerült is kifognunk kb. két órát amikor nem esett, így eső nélkül érkezhettünk a helyszínünkre és fotózhattunk egy darabig. Persze visszafelé bőrig áztunk, de a képeket elnézve, azt hiszem bőven megérte. A helyszín egyébként nagyon tetszett, biztosan visszatérünk még ide, emellett bár tény, hogy mostanában egy kicsit elhanyagoltam a  portréfotózást,  hamarosan újabb portrésorozatok várhatók! 😉

Ritkán jut el hozzám olyan megkeresés, aminél a fotózás dátuma ennyire közel van a kapcsolatfelvétel időpontjához és még ritkábban fordul elő, hogy ennek másnapján kell fotózni. Persze nem zárkózom el az ilyesmitől, csak ilyenkor még több odafigyelés szükséges, hiszen nincs idő megismerni a modellt, nincs idő kialakítani a fotós-modell kapcsolatot, rosszabb esetben nem is sikerül a fotózás előkészületei előtt kapcsolatba lépni a modellel, beszélgetni meg aztán végképp nem. Nem történt ez másképp most sem, a Tettyére beszéltünk meg találkozót és bár a nap még magasan volt, igyekeznünk kellett, mert sejtettük, hogy idő szűkében vagyunk. Mire elpakoltunk már dörgött az ég, …