Edinával lényegében az ősidők óta terveztünk egy fotózást, ami megszámlálhatatlan alkalommal hiúsult meg különböző okokból, de hát ilyen, ha elfoglalt emberek találkoznak. Vagyis az ilyen, ha nem tudnak találkozni, de aztán végre egyszer sikerül és akkor ilyen képek születnek mint amilyeneket lejjebb láttok. Egy nagyon klassz fotózáson vagyunk túl, aminek szerintem lesz folytatása is. Talán úgy öt év múlva, amikor megint össze tudjuk hozni! 😀

Brigivel a nyári kültéri portrésorozata után, ezúttal a beltéri portréfotózás és a boudoir fotózás határain mozogva készítettünk egy közös sorozatot, melyhez Kozarics Viktor biztosított ruhákat számunkra, amikben ezúttal sem kellett csalódnunk. Brigi csodálatosan festett bennük (mármint nem úgy festett…vigyáztunk rájuk). Ezt igyekeztem megörökíteni, így születtek az alábbi képek. Fogadjátok őket szeretettel!

Az esküvők, a családi fotózások és egyéb szorosan a profilhoz kapcsolódó projektek miatt egy kicsit lassan őrölnek azok a malmok amelyek a hobbiprojektek és a szerelemfotózások képein dolgoznak, de ez nem jelenti, hogy nem készülnek a boszorkánykonyhámban olya portrésorozatok, mint pl. ez is amit Mária Violával közösen álmodtunk meg. A kivitelezésben és a sminkben Rékai Lilla segítségéért vagyunk hálásak! 🙂

Brigi portréihoz egy természetközeli helyszínt álmodtunk meg. Voltak ugyan konkrét terveim, de, ahogyan az mostanában lenni szokott, végül ezúttal sem az elsődleges helyszínen fotóztunk. Ennek ellenére azt gondolom, hogy a lehető legjobb, hogy végül így alakult, mert ez a sorozat, így lett kis túlzással tökéletes. Ha Ti is szeretnétek magatokról képeket, keressetek bátran! 😉 A fotózáson egy rövid VLOG epizódot is forgattunk

Sokat írok arról, hogy mennyit ad Nekem a munkám, hogy mennyit adtok Ti a fotózásokon, a megbeszéléseken, vagy akár csak a közösségi médiában a reakcióitok formájában. Emmát, Vikit és Rolit tavaly Niki és Chris esküvőjén fényképeztem először, aztán eljöttek hozzám egy családfotózásra, aminek a végén a kicsi Emma az én kezemet fogva sétált az autóhoz. Nem tudom elmondani, hogy milyen jó érzés volt, hogy Ő is így a bizalmába fogadott. Ezek azok a pillanatok amik feltöltenek és ezek azok a képek amikért még mindig imádom a munkám! Köszönöm Nektek!

Sokszor írtam már arról ezen BLOG hasábjain, hogy ha találok egy új helyszínt, akkor azt igyekszem többféle célra felhasználni. Így kerültünk Nikivel a képeken látható sziklás részre, ugyanis portrét még nem fotóztam itt. Niki, állítása szerint nem vett részt korábban fotózáson, ennek ellenére otthonosan mozgott a fényképezőgépeim előtt, mintha mindig is ezt csinálta volna. Látszott, hogy jól érzi magát és azt hiszem ez a képekre is jó hatással volt.

Sajnos az esküvők mellett kevés lehetőségem van portréfotókat készíteni, pedig mindig is közel állt hozzám a műfaj. Diussal egy koranyári estén fotóztunk, egy búzatáblában, mígnem egy – valószínűleg helyi – egér ránk nem cincogott. Na, most én nem tudok egérül, de gyanítom zavarta, hogy ott vagyunk és mivel illetlenségnek tartottuk volna ha ennek ellenére maradunk és az otthonukban zavarunk másokat, ráadásul a Nap is lement közben, az alábbi képekkel a memóriakártyán távoztunk.

Egy kicsi, vagy egy személyes vállalkozás esetében rengeteget számít a személyes benyomás, főleg a mai világban, amikor a járványhelyzet miatt igyekszünk a minimálisra csökkenteni a személyes kontaktust. Persze járványhelyzettől eltekintve is fontos, hogy az ügyfeleitek lássák az embert a szolgáltatás vagy a termék mögött, ehhez pedig elengedhetetlen néhány portréfotó, Rólatok! Vivi tudta ezt amikor megkeresett azzal az ötlettel, hogy készítsünk róla néhány képet az induló vállalkozásához én pedig örömmel nyúltam a fényképezőgépemért, mert az esküvők mellett nagyon szeretek portrékat készíteni. Ha úgy érzed, hogy a Te vállalkozásodhoz is kellene pár jó fotó, Rólad, keress bátran!

Eléggé elmaradtak a portréfotózások az utóbbi időben, talán Laura volt az utolsó akiről képeket mutattam Nektek, de az esküvőszezon általában háttérbe szorít minden mást. Többek között ezért most látjátok ezeket a képeket is, pedig már tavaly ősszel elkészültek. Katiról egyébként azt kell tudni, hogy nagyjából három éves lehetett amikor utoljára képet készítettem róla, aztán több mint tíz évvel később megkeresett, hogy szeretne magáról néhány képet. Íme!

Lassan már hagyományosnak mondható, hogy késő-tavasszal vagy kora-nyáron legalább egyszer fényképezzük Évit. Nem volt másként tavaly sem. Hatalmasat sétáltunk az Óbányai-völgy meseszép ösvényein és közben az alábbi képeket készítettük. Reméljük lesz még ilyen!