A sokadik alkalom volt azokban a hetekben, amikor úgy indultunk neki egy-egy fotózásnak, hogy abból potenciálisan nem lesz semmi, de tényleg semmi. Amikor elindultunk borongós, nem is különösebben meleg idő volt, ha Vivien azt mondta volna a bevásárlóközpont parkolójában, ahol találkoztunk, hogy ősz, vagy koratavasz van, simán elhittem volna neki. De nem mondta, igaz nem is kérdeztem, Tőle, hogy milyen évszak van, inkább elindultunk együtt, hogy helyszínt keressünk és végül egy mezőgazdasági tábla mellett parkoltunk le, ahol pont a fotózás idejére lett előbb szép, mélykék felhős, aztán pedig elképesztő naplementés hátterünk. Ha kérni lehetett volna pont ilyet kértem volna, sőt …

Edinával lényegében az ősidők óta terveztünk egy fotózást, ami megszámlálhatatlan alkalommal hiúsult meg különböző okokból, de hát ilyen, ha elfoglalt emberek találkoznak. Vagyis az ilyen, ha nem tudnak találkozni, de aztán végre egyszer sikerül és akkor ilyen képek születnek mint amilyeneket lejjebb láttok. Egy nagyon klassz fotózáson vagyunk túl, aminek szerintem lesz folytatása is. Talán úgy öt év múlva, amikor megint össze tudjuk hozni! 😀

Az esküvők, a családi fotózások és egyéb szorosan a profilhoz kapcsolódó projektek miatt egy kicsit lassan őrölnek azok a malmok amelyek a hobbiprojektek és a szerelemfotózások képein dolgoznak, de ez nem jelenti, hogy nem készülnek a boszorkánykonyhámban olya portrésorozatok, mint pl. ez is amit Mária Violával közösen álmodtunk meg. A kivitelezésben és a sminkben Rékai Lilla segítségéért vagyunk hálásak! 🙂

Brigi portréihoz egy természetközeli helyszínt álmodtunk meg. Voltak ugyan konkrét terveim, de, ahogyan az mostanában lenni szokott, végül ezúttal sem az elsődleges helyszínen fotóztunk. Ennek ellenére azt gondolom, hogy a lehető legjobb, hogy végül így alakult, mert ez a sorozat, így lett kis túlzással tökéletes. Ha Ti is szeretnétek magatokról képeket, keressetek bátran! 😉 A fotózáson egy rövid VLOG epizódot is forgattunk

Sokat írok arról, hogy mennyit ad Nekem a munkám, hogy mennyit adtok Ti a fotózásokon, a megbeszéléseken, vagy akár csak a közösségi médiában a reakcióitok formájában. Emmát, Vikit és Rolit tavaly Niki és Chris esküvőjén fényképeztem először, aztán eljöttek hozzám egy családfotózásra, aminek a végén a kicsi Emma az én kezemet fogva sétált az autóhoz. Nem tudom elmondani, hogy milyen jó érzés volt, hogy Ő is így a bizalmába fogadott. Ezek azok a pillanatok amik feltöltenek és ezek azok a képek amikért még mindig imádom a munkám! Köszönöm Nektek!

Egy kicsi, vagy egy személyes vállalkozás esetében rengeteget számít a személyes benyomás, főleg a mai világban, amikor a járványhelyzet miatt igyekszünk a minimálisra csökkenteni a személyes kontaktust. Persze járványhelyzettől eltekintve is fontos, hogy az ügyfeleitek lássák az embert a szolgáltatás vagy a termék mögött, ehhez pedig elengedhetetlen néhány portréfotó, Rólatok! Vivi tudta ezt amikor megkeresett azzal az ötlettel, hogy készítsünk róla néhány képet az induló vállalkozásához én pedig örömmel nyúltam a fényképezőgépemért, mert az esküvők mellett nagyon szeretek portrékat készíteni. Ha úgy érzed, hogy a Te vállalkozásodhoz is kellene pár jó fotó, Rólad, keress bátran!

Eléggé elmaradtak a portréfotózások az utóbbi időben, talán Laura volt az utolsó akiről képeket mutattam Nektek, de az esküvőszezon általában háttérbe szorít minden mást. Többek között ezért most látjátok ezeket a képeket is, pedig már tavaly ősszel elkészültek. Katiról egyébként azt kell tudni, hogy nagyjából három éves lehetett amikor utoljára képet készítettem róla, aztán több mint tíz évvel később megkeresett, hogy szeretne magáról néhány képet. Íme!

Talán azt senkinek sem kell magyaráznom, hogy milyen jó érzés, amikor valaki rendszeresen visszajáró ügyféllé, majd szépen lassan ügyfélből baráttá válik. Egy esküvőfotósnál ez egyébként is mindennapos, hiszen egy nagyon pozitív közegben találkozunk az ügyfeleinkkel és a jó képek érdekében amúgy is ki kell velük építenünk egy viszonylag sajátos bizalmi viszonyt, de mégis, amikor valaki ötödik alkalommal kér fel, hogy fotózd, az nagyon jól tud esni. Eszter és Gergő jegyes fotói után az esküvőjükön fotóztam, majd pocakfotóztunk, majd babafotóztunk és most egy családi sorozat is készült róluk. Nem is szaporítanám a szót, de tudnotok kell, hogy hálás vagyok a bizalmatokért! …

Az esküvői sorozatok mellett egyre kevesebb  időm marad portrézni, viszont  szerencsére egyre sűrűbben fordul elő, hogy a menyasszonyok egy klassz portrésorozattal ajándékozzák meg leendő férjüket és enyém a megtisztelő feladat, hogy ezeket a képeket elkészítsem. Sajnos egyrészt az ajándék meglepetés jellegéből, másrészt pedig a többség szégyenlősségéből adódóan ezeket a képeket Ti ritkán láthatjátok. Ez azonban most más. Bogi és Peti megengedték, hogy megmutassak közülük néhányat nektek is, amit ezúton is köszönök nekik! 🙂

Régóta húzódott már, hogy elkészítsük Anikó portrésorozatát, de valami mindig közbeszólt. Most sem volt épp felhőtlen az időjárás, de mi nem hagytuk magunkat és így is nekivágtunk az Óbányáról kifelé vezető túraútnak, hogy a pataknál a vízesésekkel a háttérben fotózzunk. Sikerült is kifognunk kb. két órát amikor nem esett, így eső nélkül érkezhettünk a helyszínünkre és fotózhattunk egy darabig. Persze visszafelé bőrig áztunk, de a képeket elnézve, azt hiszem bőven megérte. A helyszín egyébként nagyon tetszett, biztosan visszatérünk még ide, emellett bár tény, hogy mostanában egy kicsit elhanyagoltam a  portréfotózást,  hamarosan újabb portrésorozatok várhatók! 😉