Gyönyörű havas reggelre ébredt a Mecsek aznap. Nem is volt kérdés, ha lehet, akkor a hegyen készítjük el Viki képeit. Először a Misina tető környékén kezdtünk el fotózni, de onnan „elzavartak” minket. Igen, elzavartak. Egy „Úr” nehezményezte, hogy ott vagyunk (pedig ekkor még csak a bemelegítőképek készültek) olyan stílusban lépett fel velünk szemben és olyan hangnemben kommunikált velünk, amilyet mióta fotográfiával foglalkozom, nem tapasztaltam, még a szórakozóhelyek részeg vendégeitől és a kidobóktól sem, pedig azért az éjszakában mindig akadnak „kedves” emberek. Még visszategezni is elfelejtettem, miután köszönés nélkül nekem szegezte a kérdést:
– Nem akarsz elmenni?
Szó, szót követett, próbáltam nem felhúzni magam rajta, és nem leereszkedni a szintjére még azután is, hogy emberünk fenyegetőzni kezdett, noha egyáltalán nem értettem miért zavartuk a köreit egy lakott területen kívüli út melletti erdőnél, azzal, hogy néha visszamentünk az autóhoz melegedni és/vagy kellékeket cserélni. Végül jobbnak láttam elhagyni a helyszínt, annyit nem ért az egész, hogy esetleg kárt okozzon a kocsiban, vagy a benne hagyott értékekben. Nem értem az ilyen embereket. Mindenesetre a dolog nem szegte kedvünket, új helyszín után néztünk, amit persze meg is találtunk a Lapisi út mellett, így a képek nagyobb része már itt készült el. Köszönöm Vikinek, hogy a fényképezőgépem elé állt és lehetővé tette, hogy ez a bejegyzés megjelenjen. 🙂
