Amikor Lottival nyaralni voltunk Szlovéniában, már tudtuk, hogy visszatérünk még fotózni, sőt azt a célt tűztük ki, hogy évente egyszer legalább meglátogatjuk szlovén szomszédainkat. Így esett, hogy Vikivel és Norbival, egy duplaesküvős hétvége után indultunk el Szlovéniába fotózni, hétfőn hajnalban. Aludnunk ugyan nemsokat sikerült, de lelkesedéssel és vidámsággal pótoltuk az alvással el nem töltött időt. Kora reggel, napkelte előtt pár perccel érkeztünk meg Ljubljana egyik parkolóházába, ahonnan gyors öltözködést követően a belvárosba indultunk fotózni. Szerencsére még nem voltak sokan az utcákon, egy-két kósza járókelőtől és a városüzemeltetés munkatársaitól eltekintve üres volt a város. Ezt kihasználva elkészítettük a sorozat első részét, egy kicsit csodálkoztunk egy hódvidrán nutrián ami békésen úszkált a folyóban, de aztán folytattuk utunkat a mesésen szép Vintgar szurdokba.
Mivel nyitás után nem sokkal érkeztünk, itt is kihasználhattuk, hogy kevesen vannak, rengeteg képet készítettünk. Visszafelé persze már volt némi tömeg, mind le is fotózkodtak Vikivel és Norbival, szépen sorban. Ezután Bledre vezetett az utunk és egy kis pihenés illetve némi krémes elfogyasztása következett, hogy aztán elfoglalhassuk a szállásunkat. A szálláson aludtunk egy keveset, illetve én összedobtam egy gyors előnézetet a képekből, aztán visszamentünk Bledre, fotózni. Először felmentünk a várhoz, aztán pedig le a tópartra, ahol még csónakot is kaptunk kölcsön, néhány kép erejéig. (Ezt amúgy ezúton is köszönjük a B&B Pletna munkatársának. Hvala!) Az első napot egy klassz vacsorával és egy jó nagy alvással zártuk.
Tervben volt, hogy felkelünk hajnalban fotózni, de ez érthető okokból meghiúsult, ráadásul az eső is esett (mármint valaki mondta aki ébren volt), így elindultunk megkeresni egy helyet, ahol korábban már jártunk Lottival, de végül ez nem lett meg sajnos. Helyette viszont elmentünk Bovecbe a Soca folyó völgyébe és egy korábbi szállásadónktól kértünk tippet arra, hogy pontosan hol is lenne érdemes fotóznunk. Persze azt a helyet nem találtuk meg, de Norbinak azért támadt egy remek ötlete, ugyanis látta a navigáción, hogy van egy hely ahol sokkal közelebb tudunk menni a folyóhoz kocsival és hát amennyi cuccunk volt, ennek mindenki örült. Sajnos az öröm nem tartott sokáig, mert kiderült, hogy a parkoló folyótól mért távolsága bizonyos irányban tényleg kisebb, cserébe viszont a folyó vagy száz méterrel alacsonyabban folyik mint ahol az út kanyarog. Sebaj, úgyis szeretünk túrázni!
Összepakoltunk hát mindent ami kellett és nekivágtunk. Az első képeket a folyóban lévő sziklákon készítettük, aztán egy első világháborús alagúton keresztül feljutottunk valamivel magasabbra, ahol egy függőhidat is találtunk. Persze az akciókameránk pont akkor merült le, amikor a hídon fotóztunk, ezért azt élőben voltunk kénytelen közvetíteni, ráadásul egy békés északi családra is a szívbajt hoztuk azzal, hogy Norbi kifüggeszkedett hídra egy új profilkép reményében, de a lényeg, hogy senkinek nem lett baja. Épp befejeztük a fotózást amikor megérkezett a vihar, ami hazáig elkísért minket. Volt még egy kis kalamajka az üzemanyag beszerzéssel, de végül épségben hazaértünk.
