Mindig igyekszem nyitott szemmel járni és új helyszíneket találni a fotózásokhoz, de az idő előrehaladtával és a fotózások számának növekedésével ez egyre nehezebbé válik, így ha találok egy új helyet ahol korábban még nem fotóztam, akkor igyekszem azt többféle módon hasznosítani. Nem történt ez másképp most sem. Martina portréfotózását követően, úgy döntöttem, hogy egy jegyes fotózás erejéig még mindenképp visszatérünk a Mecsek eme eldugott kis szegletébe. Egy dolgot felejtettem ki az egyenletből, mégpedig a szúnyogokat. Na, Őket nem hívtuk meg erre a fotózásra, Ők mégis jöttek. Persze ez nem szegte kedvét Szilvinek és Zsoltinak, csak a válogatásnál kellett egy kicsit jobban figyelnem rá, hogy a szúnyogok elhessegetéséről készült képek áldozatául essenek a szelekciónak. Kellemes sétát tettünk tehát, közben beszélgettünk, fotóztunk és megerősödött bennem az érzés: én ezt az esküvőt nagyon várom! 🙂
