Nehezen indult be ez a hét, nem tudtam annyit aludni, hogy kipihentnek érezzem magam és akármibe kezdtem, az nem sikerült. Vannak ilyen időszakok, van, hogy tovább tartanak, van, hogy hamarabb véget érnek, de tény, hogy sokszor segít egy pozitív élmény abban, hogy másfelé induljon velünk a szekér. Tényleg nem voltam egyben, de aztán jött ez a két vidám kismama, fülig érő mosollyal az arcukon és tíz perc alatt minden bajunkat elfelejtettük Lottival, pedig Ő is fáradtan, ráadásul munka után döntött úgy, hogy velünk tart a fotózásra. Vicára talán emlékeztek, Ő látható azon az esküvői fotón, amit már nagyon sokszor, nagyon sok helyen láthattatok, volt kiállítási meghívón, névjegyen és a Facebook oldalam borítóképeként is felhasználtam. Vicát nővére, Ági is elkísérte, innentől pedig kézenfekvő volt, hogy róla is készítsek néhány képet. Megint egy olyan fotózáson vagyunk túl, amiről leírhatom, hogy nagyon jól éreztük magunkat, sőt néhány kép erejéig még Isti, Vica férje is meglátogatott bennünket, szóval tényleg tök jó volt.
Lányok: alig várom a babafotózást! 🙂
