Lassan már le sem kell írnom, hogy nehezen keltem fel, hiszen a kora reggel készült képekből úgyis tudni fogjátok. Viccet félretéve, ahogyan azt este megjósoltam, reggelre szép tejfölszerű köd képződött, így nagy nehezen felkeltünk és útnak indultunk, hogy készítsünk néhány fotót az ébredező Pécsről. A Niké szobornál kezdtünk, majd a Tubes kilátó felé vettük az irányt, ahova végül is nem jutottunk el. Fiatal őzek legelésztek ugyanis békésen a Lapisi út szélén, ez pedig olyan téma, ami ritkán adatik meg egy magamfajta koca-természetfotós számára. Először üresbe tettem a váltót és lassan elkezdtem gurulni feléjük, tolatva. Felnéztek, de nem zavartatták magukat különösebben. Már az is csoda, hogy az autó hangjától nem riadtak meg és nem tűntek el rögvest a sűrű erdőben. Amikor már úgy éreztem, hogy elég közel vagyunk, leállítottam a motort, és halkan kinyitottam az ajtót, feltérdeltem az ülésre és feléjük szegeztem a fényképezőgépem. A keresőbe nézve egyikük éppen velem nézett farkasszemet, majd újra legelészni kezdett, mintha csak azt mondta volna – Fotózol? Jó, mi eszünk…
Amúgy hamarosan újabb esküvős bejegyzések várhatóak!:)
