Nagyon régóta terveztem egy sorozatot az őszi erdőről, de mindig volt más, volt fontosabb elfoglaltság. Persze kifogásokat keresni mindig egyszerűbb, ezért tegnap úgy döntöttem, hogy tartok egy rövid pihenőt képfeldolgozás és fotókönyvtervezés közben és kilopózunk az erdőbe, hogy megnézzük még mindig olyan elképesztően vörös-e mint két nappal korábban volt. Jelentem igen. A sárgától a vörösig milliárd árnyalatban pompázik az erdő, lélegzetelállítóan szép őszi ruhája. A levélpázsitot csak itt-ott töri meg egy-egy korábban arra járt vad nyoma, az avarban gombák, a fákon moha nő. Persze a szakadékba lemászni és ugyanezt vissza, nem volt a legkellemesebb elfoglaltság, de úgyis kell a mozgás.
