A harmadik jegyes fotózás volt zsinórban azon a hétvégén, de töretlen lelkesedéssel ámbár egy kicsit azért fáradtan érkeztünk a város főterére megbeszélt találkozóra. Noémi és Levente viszonylag hamar feloldódtak, öröm volt fotózni őket, szemükben az egymás iránt érzett rajongás és tisztelet ragyogott és ahogyan ez a képeiken is látszik, egy pillanatra sem szűnt meg köztük a fizikai kontaktus, ennél jobb fotótémát pedig nem kívánhat a fotós ha képeivel fotóalanyainak egymás iránt érzett szerelmét akarja megmutatni. A pár kérésére ellátogattunk abba a templomba, ahol Levente vasárnaponként kántorként Istent szolgálja. Beültettem őket a padok közé, hogy elkészíthessek néhány képet arról, ahogyan csak ketten ülnek a kis kápolna padsorai közt, mire Ők dalra, én pedig kis híján sírva fakadtam. Megható volt látni és hallani őket, remélem, hogy vissza tudtam adni a képekkel azt az érzést, ami ott akkor a levegőben volt.
Noémi, Levente, köszönjük!
