Napkeltére terveztünk a tett színhelyére érkezni és bár Lottiék kutyája (akit történetesen Cukinak hívnak) már egy órával a telefonomon beállított ébresztő időpontja előtt az ajtó berúgásával jelezte, hogy kialudta magát, itt az ideje, hogy felkeljünk és vele foglalkozzunk, meglepően frissen ébredtem. Az ablakon kinézve néhány kósza felhő kivételével tiszta égboltot pillantottam meg, örvendeztem is, irány hát fotózni. Az már persze út közben látszott, hogy fényünk nem sok lesz, érkeztek a felhők minden irányból, hogy a Napot eltakarják. Mindenfelől őzek szaladtak, amíg sütött a Nap gyönyörű volt a reggel, de mire a virágokhoz értünk sajnos eltakarták a felhők, lógott az eső lába. Kis híján eltévedtünk, pedig jártam is már korábban itt, és Gábor barátom is szépen elmondta merre menjek. A virágokhoz érvén igyekeztem még az eső előtt végezni a fotózással, de ez szerencsére nem sikerült. Ennyire talán még soha életemben nem örültem esőnek. Nem gondoltam, hogy ez egyszer bekövetkezik, de itt van, megtörtént, széles mosollyal nyúltam néhány eszközért, így a már természetes fényünk nem volt, úgy döntöttem, hogy megkínálom egy kis sárral és vízzel a vakumat illetve a videós LED lámpámat és azokkal fogom megvilágítani a virágokra hulló cseppeket. Most pedig megyek, kitakarítom a táskám és az eszközeim. Sajnos mivel a vállpántom a helyszínen maradt kénytelen voltam visszatérni a helyszínre, ahol mások lábnyomait is láttam, de az illető(k) nem bántották az árván maradt eszközt. Ezt ezúton is hálásan köszönöm! 🙂
Kiegészítés: Mint utólag kiderült a képeken látható (már amelyiken látható) moha, utólag, nem természetes módon került a virág alá, sajnálom, hogy nem ismertem fel, hogy másként nem történhetett és azt is, hogy van aki ezt elfogadhatónak tartja. Nem értek egyet az ilyen „tereprendezéssel”, a képet törölni emiatt már nem fogom, de fontosnak tartottam ezt megjegyezni.