Először úgy gondoltam, hogy elég erről (katt ide a cikkért) néhány szóban, egy Facebook posztban megemlékezni, de végül másképp döntöttem, és mégis megírtam ezt a bejegyzést. Hogy miért? Mert egy álmom teljesült azzal, hogy az említett közösségi képmegosztó portál a blogjában írt arról, amit csinálok. Persze azért az sem elhanyagolható tényező, hogy így a sztori, ami a poszt apropóját adta, magyarul is elérhetővé válik, még ha nem is tükörfordításban, akkor is. A legtöbben, akik most ezeket a sorokat olvassák, nem emlékeznek rá, mert később váltak rendszeres látogatóimmá, de ez a blog eredetileg személyes blog volt, csak később lett belőle fotóblog és még később érte el azt a formát, amiben jelenleg létezik.
Nagy elismerés és még nagyobb megtiszteltetés, hogy egy olyan kaliberű blogban írnak rólam és a képeimről, mint amilyen az 500px ISO blogja, az pedig még nagyobb, hogy azt és úgy tálalva, ahogyan az említett bejegyzésben teszik, de ne szaladjunk ennyire előre. A németországi Masel határában Kinga és Jojo esküvői kreatív fotózásán egy katicabogár állta utunkat, amit le is fényképeztem, de mivel nem volt túl sok idő ezzel bíbelődni – hiszen folytatni kellett a fotózást – hamar el is felejtettem és nem is tulajdonítottam túl nagy jelentőséget a dolognak. Amikor itthon elővettem az anyagot és elkezdtem dolgozni rajta, megtetszett a fotó és némi utómunka után feltöltöttem 500px-re. Magam sem gondoltam volna, hogy ennyire pozitív fogadtatásban lesz része, de igen magas pontszámot (pulse) kapott a többi felhasználótól. Ám nem sokára ennél is nagyobb meglepetés ért. Az 500px Prime nevű aloldalán, ami gyakorlatilag képügynökségi tevékenységet végez, valaki megvásárolta a kép felhasználási jogait. Ez persze nagy öröm volt számomra, főleg, hogy a vételár igen jelentős részét (70%-át) megkaptam, de nem csak az anyagi oldala volt, ami örömöt okozott, hanem az is, hogy valaki a saját, vagy a cége pénzét áldozta egy képemre, anélkül, hogy a kép elkészítésére korábban megbízást adott volna.
Telt, múlt az idő és szépen el is felejtettem dolgot. A befolyt összeget azt hiszem, egy vakura költöttem és bár néhányszor próbáltam megkeresni, hogy milyen formában használta fel a képet a vásárló, azt a mai napig nem találtam meg, így feledésbe merült. Aztán olvastam egy posztot, hogy a Prime-on értékesített képek háttérsztorijairól írnának és várják a jelentkezőket. Nem gondoltam, hogy kiválasztanak, de azért próba szerencse alapon, a középiskolai évek alatt összegyűjtött, majd az elmúlt évtizedben rommá kopott angoltudásomat elővéve, megírtam nekik a történetet. Viszonylag hamar választ is kaptam, amiben azt írták, hogy a sztori és a kép is tetszik nekik és publikálni fogják! Madarat lehetett volna fogatni velem, alig vártam, hogy veletek is megoszthassam, így most itt van!
Köszönöm az 500px ISO szerkesztőjének, DL Cade-nek, Kingának, Jojonak, Zsófinak (Ő vette észre a Katicát) és mindenkinek aki bármilyen formában, akár akaratlanul is hozzájárult ahhoz, hogy ezt a blogbejegyzést megírhassam!