Már a jegyes fotózáson volt szó róla, hogy a kutyák mellett egy veterán járműcsoda is részt vehetne a kreatív képek elkészítésénél, de bevallom őszintén, hogy ettől féltem egy kicsit. Két örökmozgó Beauceron magában, veterán oldalkocsis motor nélkül is képes megizzasztani a fotósokat, de gondoltam: kihívás elfogadva! Zoli, aki akkor az első közös fotózásunkon vett részt, még kérdezte is, hogy nagyjából hány nyers képpel indulunk haza egy ilyen fotózásról, én epdig kisvártatva rájöttem, hogy a válaszom mely szerint öt-hatszáz nyersfotó a vége általában, itt most hamar cáfolatra lel majd. Az öt-hatszáz kép ezesetben arra volt elég, hogy legyen szám szerint kettő darab olyan, amin a négylábúak valóban a kamerára, vagyis rám figyelnek. Oké, a Beauceron juhászkutya, nem az egy helyben ácsorgás és ácsorgás közbeni szépen nézés nagymestere, de nem adtuk fel és ennek köszönhetően még arra is maradt időnk, hogy a házasulandó gazdikat és a bejegyzés elején emlegetett járműcsodát is lencsevégre kapjuk. Sajnos a lagzit kétszer is el kellett halasztani, de tudjátok, ami késik, az jön!
