Az idei év szezonnyitó esküvője a festői szépségű Dobogókőn tartatott Eszter és Bence főszereplésével. Sajnos a környék még nem igazán ébredt fel téli álmából, ráadásul a területet komoly jégkár is érte a télen, de azért így sem volt okunk panaszra. Amikor a lagziban körbejárt a kis emlékkönyv, amibe a násznép a párnak szánt jókívánságait írhatta, azt ígértem, hogy ide majd igyekszem valami nagyon szépet írni, mert akkor, ott, nem volt meg az ihlet. Kis túlzással négy napot töltöttünk el Eszter és Bence társaságában, ez pedig pont elég idő ahhoz, hogy az ember fia nem csak egy kicsit megismerjen, de nagyon meg is szeressen két embert. Két embert akik a szeme láttára és a füle hallatára fogadtak örök hűséget egymásnak és abban a kegyben részesítettek, hogy ezeket a pillanatokat én örökíthettem meg számukra. Ám most amikor ezeket a sorokat írom, nehéz egy picit a szívem, mert tudom, hogy Ők már messze járnak és bizony hiányoznak. Persze ott a közösségi lét és biztosan hallok majd róluk, örülhetek majd a velük kapcsolatos örömhíreknek és ha csak így messziről is, csak egy lájkkal is, de tudathatom velük, hogy bizony ismét velük örülök, de az nem ugyanaz.
Eszter, Bence: Száz szónak is egy a vége: legyetek nagyon boldogok, vigyázzatok egymásra és szeressétek egymást mindig azzal a rajongással, amit nekünk megmutattatok! 🙂
A kreatív fotózás képei:
A Nagy Nap képei:
