Hosszú, de szép nap elé néztünk, tologattuk egy kicsit a kocsit az egyik mohácsi bevásárlóközpont parkolójában, miután annak akkumulátora feladta a harcot és lemerült, de végül megérkeztünk Edináékhoz, hogy aztán figyelemmel kísérhessük, ahogyan Edinából menyasszony válik. A helyszínek kiválóak voltak, régen dolgoztam ilyen jó fényviszonyok között és ez igaz a házasságkötő teremre és a templomra egyaránt. Edina és Tibor tették a dolgukat, házasodtak, szerették egymást, nekem pedig csak fotózni kellett. Bár egy kis vihar megpróbálta keresztülhúzni a számításainkat, legalább is ami a kreatív fotózást illeti, mi kitartottunk és ennek meg is lett az eredménye, túl sok időnk ugyan nem maradt a fotózásra, de ez az elkészült képeken egyáltalán nem látszik. A lagzi pedig elképesztően nagy buliba csapott át, tényleg eszeveszett hangulat volt. Végül tizennyolc óra fotózás, nagyságrendileg háromezer ellőtt képkocka, számtalan mosoly és néhány öröm fakasztotta könnycsepp után indultunk haza a Duna-menti városkából és azt hiszem állíthatom, hogy újabb párral gazdagodott az „Akiket nagyon szeretünk” című lista.
Edina, Tibor: vigyázzatok egymásra, legyetek mindig, legalább olyan boldogok mint azon a bizonyos napon, amikor összekötöttétek az életeteket.
A kreatív fotózás képei:
A nagy nap képei:
