Eredetileg csillagokat fotózni, illetve egy olyan projektet megvalósítani indultunk, amelyről egyelőre nem is szeretnék többet elárulni, mégis villámfotózás lett belőle. Már az indulás pillanatát sem sikerült jól kiszámolni, a naplementét pont elcsúsztuk, mire felértünk már nem sokat tehettünk. Nem baj, ha már ott voltunk, gondoltuk maradunk még egy kicsit, a többiek hallgatták a birkák – Őket most sikerült egyszer végre világosban is megcsodálnunk – kolompolását, én pedig a feljebb már említett projekten munkálkodtam egy kicsit, hátha…
Nemsokára találkozhattunk a környéken vadászó illetővel is, szólt, hogy merre ne menjünk, mert arra Ő vadászni szeretne. Érthető, Ő nem akar börtönbe kerülni, mi meg nem akarunk meghalni. Kisvártatva csöpögni kezdett az eső, gondoltuk, hogy itt a vége a dolognak, a szél is egyre jobban fújta a port, nem akartunk tovább maradni, így elindultunk haza. Igen ám, de a hazaút végéhez közeledve észrevettük, hogy villámlani kezdett. No, más dolgunk nem lévén megfordultunk, és miután elmeséltük a crossmotoron az üdvözlésünkre érkező illetőnek, hogy mit is keresünk ott, már állvánnyal a kezemben rohantam az egyik kedvenc helyem felé. Emberünk nyugtázta, hogy semmi rosszat nem akarunk, visszament a munkagépekhez, amelyek serényen dolgoztak a földön. Végül is logikus dolog éjszaka dolgozni, amikor ötven helyett csak huszonnyolc fok van. A hazaút már viszonylag eseménytelenül telt, megpróbáltuk megkeresni az egyik helyszínt ahol a közeljövőben esküvőt fotózom majd, de végül nem jutottunk sokkal közelebb a megoldáshoz, így nem sokkal később már importáltam a képeket, és pötyögtem is ezt a bejegyzést.
Jó kis este volt!:)