Nem volt könnyű összehozni a vasárnapi esessiont pedig nekem már szombaton nagyon mehetnékem, fotózhatnékom volt. Többször görcsösen expozícióra rándult az ujjam, és még abban is a fotótémát láttam amiben máskor nem. Ilyen ez ha az ember hosszú ideig kényszerül mellőzni valamilyen tevékenységet aminek a rabjává vált. Ennek ellenére én azért örülök, hogy a fotográfia a rabjává tett.
Három előtt nem sokkal találkoztunk Dettivel és Gézával a Zsolnay Negyedben. Nem volt éppen zökkenőmentes, de végül megtaláltuk egymást. Lehetne esetleg olyan népszokást meghonosítani a pécsi esküvőkön, hogy eldugják a menyasszonyt a Zsolnay Negyedben, a vőlegény meg megkeresi. A násznép esetleg segíthet a gyerekkorunkból jól ismert „hideg…méghidegebb…langyosodik” jellegű bekiabálásokkal, egészen addíg amíg a menyasszony elő nem kerül. Amúgy a Bóbita Bábszínházban működő kakaóbár üzemeltetői és dolgozói előtt ezúton szeretném köszönetem és tiszteletem jeléül megemelni a kalapom, mert nagyon segítőkészek voltak és a teájuk is nagyon finom volt. Dettinek és Gézának köszönjük a szép délutánt, az esküvőn találkozunk!:)
