Korán kellett kelni, az orvosnál kiderült, hogy bárányhimlős vagyok, már vagy három hete, de az igazi izgalmak csak akkor következtek amikor megközelítettük a pécsi külszíni fejtés környékét.
A fene sem gondolná, hogy mennyi fotózható érdekességet találni egy ilyen területen. A képeken már látszik, hogy a természet egy idő után elkezdi visszavenni azt ami valaha az övé volt. Mivel a legkisebb gyújtótávolságom 70mm * 1,6 (az APS-C szenzor miatt), nem volt túl sok esélyem tájképeket lőni, de remélem lesz még majd lehetőségem arra is. Következzen az általam készített képek, egy része, amelyeket már sikerült feldolgoznom, illetve néhány werkfotó Lottitól.
Tudom-tudom, hülye állat vagyok. Nem tagadom volt néhány pillanat amikor azt hittem, hogy itt a vége fuss el véle, visszacsúszok és a hátamon lévő táskába süllyesztett fotós cuccom valamelyik részegységének jut a tiszteletteljes feladat, hogy ráérkezvén eltörje a gerincem, de szerencsére odafentről vigyáztak rám. Aki látott minket, szerintem leült egy távcsővel, sörrel és pop-cornnal, majd felhívta valamelyik barátját, hogy „b4zmeg’ Béla, három hülye mászik felfelé a falon, ezt látnod kell!”
