Régóta hiányzott egy babafotós anyag, ennek megszervezése pedig nem volt egyszerű, tekintve, hogy viszonylag távol állnak tőlem a picik, nem volt soha kisebb testvérem, sőt egyelőre családon belül is viszonylag ritka a tíz évesnél fiatalabb gyermek. Ennek megfelelően nem kis félelmekkel indultam el Zsófiékhoz két hete, hogy végre lencsevégre kaphassam az unokaöccsét, Milánt. Milánra egy rossz szavunk nem lehet, majdnem egy órán keresztül, mászott, játszott, mosolygott, pózolt, hagyta, hogy fotózzam, sőt a vége felé már felém is hajlandó volt egy-egy mosolyt megereszteni, szóval a félelmeim alaptalannak bizonyultak. Nektek is hoztam néhány képet a kis srácról, remélem hasonlóan jó érzéseket kelt majd mindenkiben a megtekintésük, mint amilyen jó volt elkattintani ezt a néhány képet majd feldolgozni őket.
