…mert azért ez sem fenékig tejfel. Az MLZphoto blogban írtam néhány szösszenetet az esküvőfotózásról. Ezen gondolatok egy részét már itt is olvashattátok ilyen-olyan formában, de amit nem, azt itt is közlöm, biztos ami biztos alapon. Persze, nagyon szeretem ezt csinálni, de kár lenne tagadni, hogy mindig vannak tényezők, amelyek komoly kihívást jelentenek, vagy éppen felbosszantanak. Hol a technika, hol pedig emberi tényezők járatják a bolondot velem, de ez talán nem is baj, hiszen, ha minden flottul menne, előbb-utóbb talán beleunnánk. Lássuk!
A Technika
“Ami elromolhat az el is romlik” – tartja az örök igazság, és tényleg! Noha az esküvőre magunkkal vitt felszerelés önmagában is több mint tízkilósra rúg, érdemes legalább a legfontosabbakból tartalékot magunknál tartani, ugyanis, ha épp a gyűrűhúzás előtti pillanatokban mondja fel a szolgálatot a fényképezőgépünk zárszerkezete, az később igencsak kellemetlen lehet, hiszen a pillanat nem megismételhető. A rosszul elkészített fotónál csak egy rosszabb van: az el nem készült fotó, így hát jó ha az esküvőre cipelt táskánk – a teljesség igénye nélkül – tartalmaz:
- Legalább egy másodgépet,
- minél több objektívet,
- minél több adathordozót,
- vaku(ka)t,
- laptopot,
- memóriakártya olvasót,
- szigetelőszalagot (ne röhögj, bármikor jól jöhet),
- tollat,
- papírt,
- egy-két befőttes gumit,
- haj waxot,
- pokrócot stb..
Persze, ezek így együtt nagyon nehezek, de ha rám hallgatsz, legalább az értékesebbeket nem hagyod a kocsiban. Sajnos egyre több kollégáról hallani, akiknek illetéktelenek tulajdonították el az eszközeiket az autójukból. Hidd el, nem bonyolult kifigyelni, hogy mikor, hol parkol az autód, illetve, hogy mikor mit viszel magaddal. A felszerelésed természetéből adódóan nehéz pótolni, mivel drága eszközökről van szó – vigyázz rájuk! Ha már az autónál tartunk, időnként nem árthat az autó átnézetése sem. Sajnos jártam már úgy, hogy az autó dombon felfelé hagyott ott, esélyt sem adva a továbbhaladásra. Egy segítőkész autósnak köszönhetem, hogy végül késés nélkül a polgári szertartás helyszínére értem, érdemes tehát minden eshetőségre felkészülni.
Emberi Tényezők
Egy esküvőn általában rengeteg emberrel találkozom, jellemzően fényképezőgéppel a kezükben lehet őket megtalálni: ők a vendégek. Nincs semmi baj azzal, ha fényképezgetnek, de érdemes felhívni a pár figyelmét arra, hogy ha tökéletes fotókat várnak el tőlünk, akkor a meghívó átadásakor kérjék meg a leendő vendégeket, hogy figyeljenek oda a hivatásos fotósra. Ne álljanak elé, próbáljanak a háta mögül fényképezni, esetleg hagyják otthon a fényképezőgépüket és fotózás helyett inkább bulizzanak ők is egy hatalmasat, elvégre ezért van ott a fotós, hogy nekik ne kelljen kattogni. Persze, a legkritikusabb pontja egy esküvőnek a menyasszony, ezért vele feltétlen harmóniában kell lennünk, meg kell tudnunk nyugtatni, ha nem bírja tovább a feszültséget, és meg kell tudnunk nevettetni, ha a fotón nevetést szeretnénk viszontlátni egy-egy erőltetett vigyor helyett. Emellett persze ott van még a többi szolgáltató, akikre figyelnünk kell és akikkel együtt kell működnünk (és sokszor ez a legnehezebb). A teljesség igénye nélkül együtt kell dolgoznunk a fodrásszal, a sminkessel, a pappal, az anyakönyv vezetővel, a felszolgáló személyzettel, a DJ-vel /a zenekar tagjaival, a vőféllyel/ a ceremóniamesterrel és még sorolhatnám.
Apropó emberek: az örömszülők és a testvérek külön bekezdést érdemelnek, ők ugyanis szintén kiemelt szerepet kapnak a nap folyamán. Érdemes őket lehagyni a kreatív fotózásra meghívottak listájáról, ugyanis általában nem könnyítik meg a dolgunkat. Ez persze nem azt jelenti, hogy Ők rossz emberek lennének, csak hajlamosak túlaggódni a dolgokat. Inkább hívjuk el a tanúkat, vagy a saját asszisztensünket segíteni – mindenki jobban jár.
Előfordult, hogy az örömszülőket az egyik örömapa képviselte a kreatív fotózáson, aki igyekezett is minden erejével kiiktatni a kreatív tényezőket. Ha már egy csónakázótavat választottak a kreatív fotózás helyszínéül, úgy gondoltam jó, ha csónakázós képek is készülnek a párról, ám ez a nézet szöges ellentétben állt az örömapa véleményével. Szerencsém volt: az örömapa és én egy kicsit lemaradtunk és mire a csónakokhoz értünk, a csónakokért felelős hölgy már be is szuszakolta a párt az egyik ladikba, akik ekkorra már a tó közepéről integettek nekünk az evezőlapátokkal.
Persze nem csak a technika, vagy az esküvőre meghívottak babrálhatnak ki velünk. A tavalyi szezonnyitó esküvőmön például egy hatalmas rovarral kellett megküzdenem az autó váltókarjának megszerzéséért. Aki ismer tudja, az ilyen lényektől nem kicsit félek, amikor bejött az ablakon eléggé megijedtem. Épp a pirosnál álltam, de a lámpa hamarosan váltott. Lenéztem, és egy jókora méhecske napozott a váltókaron. Integettem a mögöttem várakozóknak, hogy kerüljenek ki, mert amíg ez ott van, én meg nem fogom. Szerencsére némi küzdelem árán sikerült jobb belátásra bírnom újdonsült háziállatomat, így folytathattam az utamat.
Remélem, azért senkinek nem szegtem kedvét!
Szép fényeket mindenkinek!