Régen volt igazán blogos bejegyzés, ezért úgy gondoltam itt az ideje ilyesmit is posztolni. Mivel ma megműtöttek – semmi komoly csak egy kis rutinvagdosás amit képmanipulációs szoftverrel csak időlegesen oldhattunk volna meg – így van időm irkafirkálni egy kicsit. Múlt pénteken csillagokat fotózni indultunk. Majdnem Pécsváradig jutottunk amikor úgy döntöttünk, hogy mivel túl sötét van a Google Earth segítségével talált tavak valóságban történő lokalizációjához, megfordulunk és a Pereked előtti keresztnél táboroztunk le egy kis csillagvadászat reményében. Ez a hely, bár erősen fényszennyezett környéken található, még mindig az egyik kedvencem. Valahol a távolban egy gulya kolompolt és néha kutyák ugatása töri meg a csendet ha éppen vad jár a környéken. Lágy szellő lengedez és ha az ember szeme megszokta a sötétséget, az egész környéket belátja, hiába van szinte – legalábbis az emberi szem számára – teljesen sötét.
Amikor éppen nem ijeszt rám egy vadmalac, és nem egyedül megyek ki akkor csak lekuporodunk Lottival a száraz tarlóra és miközben időnként rá-rá pillantunk a fényképezőgép kijelzőjére, csendesen beszélgetünk. Jó vele beszélgetni, mindig van közös témánk, ráadásul ha beszélgetünk a vadak is távol maradnak. Sajnos – mint már említettem – ez a rész eléggé fényszennyezett amit az eddigi fényképezőgépeim nem különösebben vettek észre – szabad szemmel meg pláne nem látszott – de a tavaly decemberben érkezett új családtag „sajnos” túl érzékeny az ilyesmire. A fenti képeken, a horizont alján látható narancsos árnyalatú sáv a környékbeli falvak és városok fényforrásainak fénye, ezt hívjuk fényszennyezésnek. Van amelyiken ennek ellenére minimálisan kivehető a tejút, de sajnos a képek többségén elnyomja az égbolton kirajzolódó tejutat a már említett mesterséges fényesség. Későre jár, lassan pirkadni kezd, haza indulunk.
Hamarosan újabb tartalmakkal jelentkezem, nemsokára indul az idei Goldenblog verseny is ahova idén is neveztem ezt a blogot. Remélem ahogyan tavaly is, idén is számíthatok majd rátok!
